Hélio Castroneves
brazil autóversenyző / From Wikipedia, the free encyclopedia
Hélio Castroneves (született: Hélio Castro Neves; 1975. május 10.) brazil autóversenyző,[1] az indianapolisi 500 mérföldes autóverseny négyszeres győztese (2001, 2002, 2009, 2021), rajta kívül ez csak három versenyzőnek sikerült.
Hélio Castroneves | |
Hélio Castroneves a 2009-es indianapolisi 500-on | |
Életrajzi adatai | |
Teljes neve | Hélio Castroneves |
Beceneve | Spiderman |
Született | 1975. május 10. (48 éves) Ribeirão Preto, Brazília |
Nemzetisége | brazil |
Pályafutása | |
Kategória | IndyCar |
Aktív évei | 2001– |
Csapata | Meyer Shank Racing (2021–) |
Korábbi csapatai | Team Penske (2000–2020) |
Nagydíjak száma | 312 |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 25 |
Dobogós helyezések | 84 |
Első rajtkockák | 48 |
Első nagydíj | 2001-es indianapolisi 500 |
Első győzelem | 2001-es indianapolisi 500 |
Legutolsó győzelem | 2017-es Iowa Corn 300 |
Legutolsó nagydíj | 2023-as Firestone Grand Prix of Monterey |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hélio Castroneves témájú médiaállományokat. |
Castroneves négyszer szerezte meg a pole-pozíciót az indianapolisi 500-ra és Scott Brayton után először neki sikerült egymás után kétszer megszereznie a pole-t 2009-ben és 2010-ben. Az IndyCar Series előtt a CART-ban versenyzett ahonnan legjobb összetettbeli vagyis negyedik helye megszerzése után jött a csapatával együtt ide versenyezni.
A kezdetek
Pályafutását gokartozással kezdte, majd két évet a dél-amerikai Formula–3-as bajnokságban töltött. Ezt követően a brit Formula–3-as bajnokságban versenyzett, ahol 1995-ben a harmadik helyen zárta a szezont.
1996-ban és 1997-ben az amerikai Indy Lights sorozatban szerepelt. Első évében egy futamgyőzelmet szerzett és végül a hetedik helyen zárta az összetett értékelést. A 97-es szezonban két honfitársával, Tony Kanaan-al és Cristiano da Matta-val volt harcban a bajnoki címért. A bajnokságot végül Kanaan nyerte, négy pont előnnyel Hélio-val szemben.
CART és a Penske-korszak kezdete
1998-ban került a CART sorozatba, a Bettenhausen Racing csapatához. Az 1999-es szezonban a Hogan Racing-el indult, majd a 2000-es szezonban már a Penske csapatával vett részt, mely csapatnak azóta is tagja. Hélio valójában Greg Moore helyét vette át, miután a kanadai versenyzőnek aláírt szerződése volt a 2000-es évre a Penske Racing alakulatával, ám mielőtt ténylegesen beülhetett volna a csapat autójába, az 1999-es szezonzáró versenyen, Fontanában életét vesztette.
2000-ben csapat- és honfitársa, Gil de Ferran lett a bajnok. Míg Gil két futamon győzött addig Castroneves három győzelmet szerzett. Hét futamon azonban nem ért célba és további kétszer nem szerzett pontot, végül hetedik lett.
2001-ben újfent három futamon volt első a bajnokságban. Csapattársa, de Ferran megvédte címét, Castroneves pedig a negyedik helyen zárt. Ez évben debütált az indianapolisi 500 mérföldes versenyen. A tizenegyedik helyről rajtolva megnyerte a viadalt, megszerezve Brazília első győzelmét Emerson Fittipaldi 1993-as sikere óta.
IndyCar
2002-ben csapatával együtt elhagyta a CART sorozatot és IndyCar sorozatba nevezett.[2] Hélio már a szezon második versenyén győzni tudott. Hosszú ideig vezette a bajnokságot, ám végül húsz ponttal alulmaradt Sam Hornish Jr.-ral szemben. 2001 után újfent megnyerte az Indianapolisi 500-at.
Az ezt követő bajnokságokban rendre az élmezőnyben szerepelt. Minden évben szerzett legalább egy futamgyőzelmet és csak a 2005-ös, valamint a 2007-es szezonban nem végzett a legjobb ötben az év végi értékelésben. 2008 végén adócsalással gyanúsították meg és az elhúzódó ügy miatt kihagyni kényszerült a 2009-es szezonnyitóversenyt, de ezt követően harmadik alkalommal nyerte meg az Indianapolisi 500-at, mellyel ő lett az első nem amerikai háromszoros győztes a verseny történelmében, azóta nem sikerült nyernie a legendás viadalon.
IndyCar-pályafutása során négyszer zárt a második helyen összetettben, legutóbb 2014-ben[3][4] és kétszer volt harmadik a pontversenyben. A 2015-ös évre a Penske új Chevrolet motorral és fejlesztett aerodinamikai elemekkel vágott neki.[5] Louisianában és Long Beach-en egymás után kétszer szerzett pole-t valamint, kétszer zárt a 2. pozícióban.[6] Az Indy 500 szabadedzésén elvesztette uralmát autója felett, majd nekicsapódott a betonfalnak és fejjel lefelé landolt.[7] Sérülések nélkül szállt ki és az orvosok engedélyezték a futamon való indulását is, ahol végül a 7. helyen intették le.[8] Az idény második felében Texasban és Torontóban is zsinórban lett 3. Összesítésben 453 ponttal a top5-ben rangsorolták.[9]
2016-ban továbbra is a Penske alkalmazásában maradt.[10] Long Beach-en rekordot döntve, 47 kört vezetett a pole-ból indulva futam során, de egy stratégiai hiba miatt a 3. helyen futott be.[11] Az indianapolisi road vonalvezetésen egy újabb dobogót szerzett.[12] Az Indy 500-on a 9. helyre kvalifikálta magát, vezette a mezőnyt is a futam során, majd a 160 körben ütközött J. R. Hildebranddal, ami elmozdította autója bal hátsó lökhárítóját, és veszítve a 11. lett.[13] Torontóban 2015 után újra pódiumot ünnepelhetett[14] és Watkins Glen-ben is felért a legjobb három közé.[15] A poconói ABC Supply 500-on a bokszutcai kavarodás során Alexander Rossi átemelkedett az ő autója elején.[16] Castroneves nem sérült meg a balesetben, viszont a versenyt fel kellett adnia. 504 pontjával, két helyet javítva a pilóták között a 3. lett.[17]
2017-ben Long Beach-en az első pozícióból indulva, a leggyorsabb kört is megfutotta, viszont elektronikai problémák miatt a 9. helyig esett vissza.[18] Az ovál Desert Diamond West Valley Phoenix Grand Prix-en 73 kört vezetve ért célba negyedikként.[19] Ebben az évben érte el karrierje legrosszabb indianapolisi 500-as időmérőjét, amikor a 19. pozícióban zárt.[20] A versenyen nagy felzárkózásainak és egy jó stratégiának köszönhetően egészen a 2. helyre jött fel, az utolsó körökben még Szató Takumával is harcolt a győzelemért.[21][22] Megszerezte 50. pole-pozícióját a Kohler Grand Prix-n, Road America-n. Az Iowa Corn 300-on, 2014 óta megnyerte első futamát.[23] A Sonoma nagydíjra még reális esélye maradt a bajnoki címre, de mivel a 4. helyen haladt át a célvonalon, Josef Newgarden, Simon Pagenaud és Scott Dixon mögött a tabella 4. pozíciójában végzett 598 ponttal.[24]
A szezon után bejelentette, hogy felhagy a teljes szezonos versenyzéssel a szériában és Penske IMSA sportautóprogramjában kapott helyet.[25][26][27] A részmunkaidős programja részeként indult a 2018-as indianapolisi versenyeken.[28] Az 500 mérföldes viadalon a 146. körben kicsúszott és a bokszbejárat betonfalának csapódott és kiesett.[29] 2019-re újra nevezett a két legendás futamra.[30] Utóbbit a 18. helyen zárta, miután James Davisonnal való ütközése miatt áthajtásos büntetést kapott.[31]
2021-re aláírt a Meyer Shank Racinghez a Harvest Grand Prix-ra,[32] ezzel pedig megszakadt a Team Penske-vel való kapcsolata 2000 óta.[33] Később a tulajdonos, Michael Shank elárulta, hogy Castroneves 2021-ben náluk akart teljes évet futni újra, viszont a kérését elutasították.[34] Az Indy 500-on, 46 évesen újra győzelmet aratott, az utolsó körökben kivédekezve Álex Palou támadásait.[35][36]
2021 júliusában hivatalos lett, hogy a teljes 2022-es kiírásra aláírt az MSR-hez,[37] ahol korábbi Penske-s csapattársa, Simon Pagenaud mellett dolgozhatott.[38] Legjobb eredményét az Indy 500-on érte el, egy 7. helyet. Ezen kívül még Long Beach-en és Mid-Ohio-n is befért a legjobb 10-be. 2022 augusztusában további egy évvel szerződést hosszabbított a gárdával, a 2023-as szezonra is.[39] 2023 szeptemberében bejelentette másodjára is visszavonulását a teljes éves szerepléstől, 2024-ben csak az Indy500-on áll rajthoz.[40]
Sportautózás
2018-ban, miután távozott az IndyCar-ból, a Team Penske sportautóprogramjában kapott teljes helyet az IMSA-ban.[41][27] 2020-ban Ricky Taylorral a 7-es számú konstrukcióban körözött, hozzájuk pedig Alexander Rossi csatlakozott a nagyobb versenyeken. A Daytonai 24 órás negyedik órájában ütközött Harry Tincknell-lel, így a 8. helyen zártak.[42] Ezt követően vegyes körülmények között sorozatban három futamot nyertek. A szezonzáró, Sebringi 12 órás megnyerésével egy ponttal megelőzve a Ryan Briscoe–Renger van der Zande párost, bajnoki címet szereztek.[43][44]
A 2021-es évben a Wayne Taylor Racing (Konica Minolta Acura) színeiben megnyerte a Daytonai 24 órást egy Acura ARX-05-ös modellel.[45][46] A Petit Le Mans-ra az MSR szerződtette, ahol Olivier Pla-t váltotta a 60-as autóban.[47] 2022-ben Taylor támadásait kivédekezve, sorozatban másodjára is győzelemmel zárta a 24 órás eseményt.[48] Sebringre, több IndyCar-pilóta mellett nem utazott el logisztikai bonyodalmak miatt, mivel egybeesett az IndyCar texasi fordulójával,[49] így Stoffel Vandoorne váltotta.[50]
A 2023-as Daytonai 24 órás versenyen Castroneves zsinórban a harmadik győzelmét aratta, megosztva azt az MSR Acura ARX-06 LMDh csapattársaival, Blomqvisttal, Colin Braunnal és Pagenaudval, az új GTP kategóriában.[51][52][53] Ezt követően a Sebringi 12 órás futamon a 6. helyen végzett, miután a bal hátsó kerék felfüggesztése meghibásodott.[54]
Castroneves jelenleg több rekordot is tart az IRL IndyCar Series sorozatban. Ő végzett a legtöbbször, szám szerint 93-szor az első tízben a futamokon. A legtöbb pole-pozíció (39), a legtöbb győzelem (23), és a legtöbb rajt (234) is az ő nevéhez fűződik.[55]
Élettársa, Adriana Henao 2009. december 28-án hozta világra lányukat, Mikaella-t.[56]
Becenece
Sajátos ünneplése miatt a szurkolók és a szakkommentátorok gyakran Pókembernek nevezik. A győzelmei után ugyanis rendszerint felmászik a versenypályákat övező kerítésre.[57]