![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/bb/Tuning_fork_on_resonator.jpg/640px-Tuning_fork_on_resonator.jpg&w=640&q=50)
Hangvilla (hangkeltő eszköz)
hangkeltő eszköz / From Wikipedia, the free encyclopedia
A hangvilla egy idiofon hangkeltő eszköz. Kétágú, U alakú villa formájú, és rugalmas fémből, rendszerint acélból készül. Ha megütéssel rezgésre késztetik, akkor a villa szárai egy stabil frekvenciával rezegni kezdenek, ami a levegőben hangot kelt, a legtöbb típusnál a normál zenei A-hangot (440 Hz-es rezgés). Ezt a hangmagasságot néhány másodperc után szolgáltatja, miután a megütéskor keletkező magasabb részhangok elhalnak.[1] Természetesen más frekvenciát adó hangvilla is készülhet.[1][2] Fő alkalmazása a zenészek számára a hangszerek behangolásakor a kamarahang szolgáltatása.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/bb/Tuning_fork_on_resonator.jpg/640px-Tuning_fork_on_resonator.jpg)
![]() | Ez a szócikk a hangkeltő eszközről szól. Hasonló címmel lásd még: Hangvilla (egyértelműsítő lap). |
Hangvilla | |
![]() | |
Feltaláló | John Shore |
Hangminta | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hangvilla témájú médiaállományokat. |
A hangvillát egy brit muzsikus, John Shore találta fel 1711-ben.[3]
A hangvilla elterjedt használatának fő oka az, hogy szemben sok más hangkeltő eszközzel, tiszta hangot produkál kevés és gyenge magasabb részhanggal. Ez amiatt van, hogy a magasabb részhangok közel két és fél oktávval feljebb hangzanak, mint a fő rezgés.[4]
A hangvilla használatának másik oka az, hogy könnyen kézben tartható, a rezgést nem tompítja a kézben tartás. Járulékos rezonátor nélkül a hangzás elég halk. Ennek az az oka, hogy a két villa hanghullámai ellentétes fázisúak, és már kis távolságban is kioltják egymást. Ha hangelnyelő anyagot helyezünk a villák közé, akkor ez a hatás korlátozódik, és hangosabban hallható az alaphang.
Bár a kereskedelemben kapható hangvillák hangmagassága gyárilag adott, a villák ágának reszelésével a hangmagasság hangolható. Az ág végéből lereszelt anyag emeli a hangmagasságot, míg az ágak alsó felének vékonyítása csökkenti azt. Az általánosan ismert hangvilla A=440 Hz alaphangot produkál, mert ez az elfogadott alaphang koncertzenészeknél hangszereik hangolásához. A hangvilla alapfrekvenciája kismértékben változhat a hőmérséklet függvényében.[5] A szabványos referenciahőmérséklet 20 °C.
Számos hangszer működik a hangvillához hasonló elven, ezek között a legismertebb a Rhodes zongora, ahol kalapácsmechanikával megütött rudak állítják elő a hangokat.
A járművek sebességének mérésére használt radarpuskákat rendszerint hangvillával kalibrálják.[6] Az ilyen hangvillákon a sebességet és a radarsávot tüntetik fel.[7][8][9]
Rezgő szerkezetű giroszkópoknál is használnak H típusú hangvillákat.[10]