A görög mítosz szerint Phaethón, Héliosz fia vagy unokaöccse olyan szerencsétlenül kormányozta a szekerét, hogy balesetet szenvedett és meghalt. A gyászoló barátját, KüknosztApollón változtatta hattyúvá – Zeusz egyik szent állata – és emelte az égboltra. Más változat szerint Phaethón maga emelkedett az égbe hattyú képében. Egy másik monda: Zeusz azért változott hattyúvá, hogy részt vehessen egy tiltott szerelmi találkán. A kereszt alakú csillagképet Északi Kereszt-nek is nevezik.
α Cygni, Deneb: (jelentése: farok, az arab dhanab szóból, ennek megfelelően több más csillag nevében is előfordul) a Hattyú csillagkép főcsillaga. 1,2 magnitúdó fényes. Körülbelül 2000 fényévre található. A Napnál 100000-szer fényesebb és több mint kétszázszor nagyobb nála, színképtípusaA2, sárgásfehér színű. Felszíni hőmérséklete 11000 K. Radiális sebessége -4km/s, éves sajátmozgása 0,004 szögmásodperc.
γ Cygni, Sadir (jelentése: mell): 1500 fényévre van. F8 színképtípusú. 23000-szer fényesebb a Napnál.
ρ Cygni, amelyet Kepler csillagnak is neveznek. 4700 fényév távolságban van.[1]
61 Cygni: kettős csillagrendszer, 11 fényévre van. A két csillag 722 év alatt kerüli meg egymást. A két csillag 5,2 és 6,1 magnitúdó fényes. Egymástól 30 szögmásodpercnyire láthatók. A halványabb csillagnak van még egy láthatatlan kísérője. A 61 Cygni volt az első csillag, aminek parallaxisméréssel sikerült meghatározni a távolságát.
KY Cygni: vörös szuperóriás változócsillag. Az egyik legnagyobb ismert csillag, körülbelül 1420-szor nagyobb átmérőjű a Napnál.
NGC 6866: nyílthalmaz („Fregattmadár halmaz”), 7,6 magnitúdó
IC 5067/70: Pelikán-köd (az Észak-Amerika ködtől 1,5° nyugat-délnyugatra), mérete: 25’×10’
NGC 6992 és 6995: Fátyol-köd vagy más néven Sárkány-köd, Hattyú-ív. A közöttük megfigyelhető rész, az NGC 6979 és az NGC 6974 a Pickering-ék. A valójában egyetlen hatalmas köd része még nyugatabbra található Boszorkányseprű-köd (NGC 6960) is.
Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cygnus (constellation) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Josef Klepešta – Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978
