Hetedik generációs videójáték-konzolok
From Wikipedia, the free encyclopedia
A videojáték-konzolok hetedik generációja 2005. november 22-én kezdődött, a Microsoft Xbox 360 (X360) megjelenésével. A Microsoft konzolját egy évvel később, 2006. november 17-én a Sony PlayStation 3 (PS3), november 19-én a Nintendo Wii követte. Mindhárom konzol egyedi, új technológiákat vonultatott fel. Az Xbox 360 elsőként volt képes a játékokat valódi HD felbontásban renderelni, valamint HD DVD meghajtót tartalmazott. A PlayStation 3 ezzel szemben a HD-DVD ellenfelének tekintett, ám annál sokkal modernebb Blu-ray meghajtót tartalmazott. A Nintendo elsődlegesen a kontrollerek mozgásérzékelővel való felszerelését tűzte ki célul, így a Wii használatával a játékosok a valóságban tett mozdulataikkal irányíthatták a játékokat. A hetedik generációra a videojáték-konzolok az IT piac meghatározó szereplőjévé váltak, 2007-re pedig a konzolok tették ki a világ számítástechnikai eszközeinek 25%-át.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Nintendo példáját követve a Sony 2010. szeptemberében piacra dobta a PlayStation Move című kiegészítőjét, amely a Wii-hez hasonló mozgásérzékelést tett lehetővé. A Microsoft két hónappal később, 2010. novemberében tette elérhetővé a Kinectet, ami a Wii-vel és a Move-val ellentétben kontroller nélkül, mozgásérzékelő kamerák használatával tette lehetővé, hogy a játékosok a mozdulataikkal irányítsák a játékokat. A Kinectből az első 60 nap alatt közel nyolcmillió darabot adtak el, ezzel bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a "leggyorsabban fogyó elektronikus eszköz".
A kézikonzolok között hamarabb indult el a hetedik generáció, mint az otthoni társaiknál. 2004. novemberében jelent meg a Nintendo DS (NDS) , majd ezt követte decemberben a PlayStation Portable (PSP). A NDS érintőképernyőt, beépített mikrofont kapott, és támogatta a vezeték-nélküli internetelérést. A PSP volt az első olyan kézikonzol, amely optikai lemezeket használt elsődleges tárolási formaként, a Sony által fejlesztett Universal Media Disc-et (UMD), mely 1,8 GB adatot képes tárolni. A Sony a később megjelenő PS3-hoz hasonlóan nem csak videojáték-konzolnak, hanem multimédiás eszköznek is szánta a PSP-t, amely képes volt zenéket és videókat lejátszani, valamint képeket tárolni, továbbá össze lehetett kapcsolni PlayStation 3, PlayStation 2, vagy más PSP konzolokkal. Mindkét konzol hatalmas sikert aratott, azonban a PSP eladási számai sokáig le volt maradva a NDS mögött.
Rengeteg kisebb-nagyobb gyártó megpróbálkozott konzolokat gyártani, melyek bár nem feltétlen voltak sikertelen próbálkozások, alacsony eladási számaik miatt nem tekintjük őket hetedik-generációs konzolnak.
A hetedik generáció vége a 2010-es évek elején kezdődött, amikor a Nintendo csökkentette a Wii gyártási mennyiségét. 2014-ben a PlayStation Portable, 2016-ban az Xbox 360, 2017-ben pedig a PlayStation 3 gyártása állt le, nagyjából egy időben a Wii-vel. A nyolcadik generáció 2011-ben indult el a Nintendo 3DS megjelenésével.