I. Andronikosz trapezunti császár - Wikiwand
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for I. Andronikosz trapezunti császár.

I. Andronikosz trapezunti császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
I. Andronikosz

Trapezunti császár
Uralkodási ideje
1222 1235
Elődje I. Alexiosz
Utódja I. Jóannész
Életrajzi adatok
Született 12. század
Elhunyt 1235
Trapezunt
Házastársa Komnénosz N. trapezunti császári hercegnő
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Andronikosz témájú médiaállományokat.

I. Andronikosz vagy Gidosz Andronikosz (görögül: Ανδρόνικος Α΄ Γίδος), (? – 1235), trapezunti császár 1222-től haláláig, a "Nagy Komnénosz" cím viselője. Felemelkedését házasságának köszönhette, hiszen feleségül vette I. Alexiosz császár és Axukhaina Teodóra császárné lányát, és ezzel az apósát, I. Alexioszt követte a kis görög állam trónján. Feltehetően azonos a Theodor Laszkarisz nikaiai császár seregében szolgáló Andronikosz Gidosz tábornokkal. Uralkodása folyamatos háborúskodással telt.

A szeldzsukok

A szeldzsukok 1221-ben szerezték meg maguknak Szudak városát a Krím félszigeten, ahol erődítményt emeltek. 1223-ban Szinope török kormányzója a Krím (Perateia tartomány) ellen küldte a flottáját, hogy a kereskedőhajókat a saját kikötőjébe irányítsa. A tartomány évi adóját Trapezuntba szállító hajót, fedélzetén Perateia arkhónjával és több kherszonészoszi előkelővel egy vihar elől kénytelen volt Szinope kikötőjébe hajózni. A kormányzó lecsapott a könnyen érkező zsákmányra, az előkelőségeket pedig elfogatta, és újabb flottát indított a Krím ellen, ezzel azonban megszegett egy Andronikosszal kötött egyezményt. A trapezunti császár flottát gyűjtött, amit Szinope ellen indított. A hajósok egészen a város kikötőjéig merészkedtek, ahol kirabolták és megsemmisítették az ott horgonyzó hajókat. Még az elrabolt adót és a fogságba esett nemeseket is sikerült kiszabadítaniuk a Kherszonészoszból szerzett többi zsákmánnyal együtt.

Erre válaszul 1224-ben II. Kay Ka'us ikóniumi szultán Trapezunt ellen vonult, mire Andronikosz készleteket halmozott fel, minden csapatát összevonta, és megerősítette a város felé vezető útvonalakat. A császár így jelentős veszteségeket okozott a török seregnek még azelőtt, hogy visszavonult volna – a szóbeszéd szerint bevehetetlen – fővárosába. A szultán a trapezunti Szent Jenő-monostor közelében vert tábort, felgyújtatta a falakon kívüli külvárost, majd a falak tüzetes megszemlélése után a tenger felőli támadásra adott parancsot.

Több támadás és ellentámadás illetve követváltás után a szeldzsukok éjszaka indítottak rohamot a faalak ellen. Az ostromlókat egy hirtelen támadt viharos jégeső verte szét: a pánikba eső támadók közül sokan a környék szakadékaiban vagy a megáradt patakokban vesztek oda. A szultán fogságba esett, Andronikosz pedig tisztelettel fogadta. Egyezményt kötöttek Trapezunt korábbi ikóniumi függésének, az éves pénzbeli és katonai szolgáltatásnak megszüntetéséről. A szultánt állítólag olyannyira lenyűgözte a győztes önmérséklete és visszafogottsága, hogy évente arabs telivéreket küldött a császárnak, illetve pénzt a Szent Jenő-monostor számára. A Diocletianus idején kivégzett mártírról egyébként több legenda kapott szárnyra az ostrom után, kultusza pedig a győzelemben neki tulajdonított szerepének köszönhetően jelentősen megerősödött.

Horezmiek és mongolok

Trapezunt függetlensége mindössze 1230-ig tartott. A kelet felől Dzsingisz kán mongoljai által 1220-ban megdöntött Horezm szultánja, a Kaukázusban megtelepedő Dzsalál ad-Dín Mingburnu tatár kán ugyanis betört Anatóliába, megtámadva a szeldzsukokat. Korábban már legyőzte Andronikosz szövetségesét, Grúziát, így a Trapezunti Császárság szomszédjává vált. A császár a horezmi uralkodó mellé állt, majd Dzsalál ad-Dín Ahlatnál elszenvedett veresége után menedéket adott hadserege menekülő maradványainak. A szövetség révén elvesztek a Kay Ka'usszal kötött békében rögzített kiváltságok: Trapezunt ismét az ikóniumi szultán – I. Kay Qubadh – vazallusa lett.

A mongolok megszállták a Kaukázust, a kavarodásban pedig I. Ruszudani grúz királynő fia, Dávid vezetésével függetlenítette magát az addig Trapezuntnak alárendelt Iberia és Lazica élén.

Lásd még


Előző uralkodó:
I. Alexiosz
Trapezunt császára
12221235
Következő uralkodó:
I. Jóannész
{{bottomLinkPreText}} {{bottomLinkText}}
I. Andronikosz trapezunti császár
Listen to this article