I. Lipót magyar király
(1640-1705) német-római császár, magyar (1657–1705) és cseh király / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Lipót (németül: Leopold, latinul: Leopoldus I; Bécs, Habsburg Birodalom, 1640. június 9. – Bécs, Habsburg Birodalom, 1705. május 5.), Habsburg-házból származó osztrák uralkodó főherceg és német-római császár 1658-tól, valamint német, magyar és cseh király 1657-től 1705-ben bekövetkezett haláláig. III. Ferdinánd császár és Ausztriai Mária Anna másodszülött fia volt, 1654-ben, fivére, Ferdinánd halálát követően vált a Német-római Birodalom örökösévé. Közel negyvenhét éven át tartó regnálásával a Habsburg-ház egyik leghosszabb ideig uralkodó monarchája.
„I. Lipót” lehetséges további jelentéseiről lásd: I. Lipót (egyértelműsítő lap). |
Lipót uralkodása idejére tehető az Oszmán Birodalommal vívott Szent Liga háborúja (1683–1700). Állandóan viszálykodott a Francia Királysággal, azaz első unokatestvérével, XIV. Lajossal. Több mint egy évtizedes hadviselés eredmányeként Savoyai Jenő hadvezér tehetségének köszönhetően visszaszorította az oszmánokat a keleti területeken, az 1699-es karlócai békével visszaszerezte a Magyar Királyság nagy részét is.
Franciaországgal háromszor került szembe:
- a francia–holland háborúban,
- a kilencéves háborúban és
- a spanyol örökösödési háborúban. Ez utóbbinál ifjabbik fiának, Károlynak kívánta megszerezni a Spanyol Birodalom trónját, figyelmen kívül hagyva elhunyt rokona, II. Károly spanyol király végakaratát. A örökösödési háború jóval Lipót halála után, 1714-ben francia győzelemmel zárult.
Hosszú regnálása alatt vált a Habsburgok osztrák ágának belső ellentétekkel küzdő birodalma Európa-szerte számon tartott nagyhatalommá. I. Lipót alatt született meg a dunai Habsburg-állam állandó hadserege.[* 1] Ekkor lett Bécsből kulturális főváros, és erre az időre tehető a barokk uralkodói reprezentáció megjelenése.[1]