I. Napóleon francia császár
francia tábornok, hadvezér, politikus, császár / From Wikipedia, the free encyclopedia
Napoléon Bonaparte (Ajaccio, Korzika, Franciaország, 1769. augusztus 15. – Longwood, Szent Ilona-sziget, Nagy-Britannia, 1821. május 5.) francia tábornok, hadvezér, politikus, a Francia Köztársaság első konzulja 1799 és 1804 között, majd I. Napóleon[1] néven a Francia Birodalom császára először 1804 és 1814 között, majd száz nap erejéig 1815 márciusa és júniusa között.
Ez a szócikk I. Napóleon francia császárról szól. Hasonló címmel lásd még: Napóleon (egyértelműsítő lap). |
I. Napóleon francia császár | |
1812-ben Jacques-Louis David francia festő portréján | |
Franciaország császára | |
I. Napóleon | |
Uralkodási ideje | |
1804. május 18. – 1814. április 6 | |
Koronázása | Notre-Dame-székesegyház 1804. december 2. |
Utódja | XVIII. Lajos (királyként) |
Uralkodási ideje | |
1815. március 20. – 1815. június 22. | |
Elődje | XVIII. Lajos (királyként) |
Utódja | II. Napóleon |
Itália királya | |
Uralkodási ideje | |
1805. március 17. – 1814. április 11. | |
Koronázása | Milánói dóm 1805. május 26. |
Franciaország első konzulja | |
Uralkodási ideje | |
1799. november 9. – 1804. május 18. | |
Utódja | Ő maga mint császár |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Bonaparte |
Született | 1769. augusztus 15. Ajaccio, Korzika, Franciaország |
Elhunyt | 1821. május 5. (51 évesen) Longwood, Szent Ilona-sziget, Nagy-Britannia |
Nyughelye | Invalidusok háza, Párizs 1840. december 15. |
Édesapja | Carlo Buonaparte |
Édesanyja | Letizia Ramolino |
Házastársa | Joséphine de Beauharnais (∞ 1796–1810) Ausztriai Mária Lujza (∞ 1810–1814) |
Gyermekei | II. Napóleon francia császár |
Vallás | római katolikus |
I. Napóleon francia császár aláírása | |
I. Napóleon francia császár címere | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Napóleon francia császár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, az egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés egyik hatalmas ikonja. Összesen 56 győztes csatát vívott. Mind a mai napig az egyik leghíresebb francia, egyúttal a leghíresebb korzikai is.
A VII. Piusz pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és országa uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét hódítás vagy szövetség által. Sikereinek sorát a katasztrofális 1812-es oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után, 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek a Francia Császárság területére, lemondásra kényszerítve őt. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett, majd a győztesek Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig brit felügyelet alatt élt.
Életében ellenfelei a „korzikai szörnyeteg, emberevő, korzikai farkas” jelzőkkel illették. Az angol katonák körében elterjedt beceneve volt a vezetéknevére utaló „Bonnie”, amely eredeti jelentésében azonban egy skót lánynév.
Élete csak a 20. században kapott több szempontú értékelést. Valójában azonban senki ember kezében nincs olyan mérleg, ami az ellentmondásokat végleges egyensúlyba hozhatná. Mindig megjelennek új hangsúlyok, az utóbbi években került pl. nagyon jelentős negatívumként előtérbe, hogy a francia gyarmatokon helyreállította a rabszolgaságot, ill. véres kézzel törekedett az emiatt kitört haiti rabszolgafölkelés leverésére.[2]
Uralkodása toleráns volt, általánosságban elmondható, hogy a 18. századi felvilágosult abszolutista uralkodók gyakorlatát folytatta. Az elfoglalt területeken polgári törvényeket vezetett be, ezzel segítette az uralkodói abszolutizmus felbomlását, a modern, polgári államok létrejöttét. A háborúiban azonban egymilliónál is több francia katona esett el, és még milliók pusztultak el Európa lakosságából is.