I. Szaniszló lengyel király
Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme / From Wikipedia, the free encyclopedia
Stanisław Leszczyński (litvánul: Stanislovas Leščinskis; Lwów, Lengyelország, 1677. október 20. – Lunéville, Lotaringia, 1766. február 23.), Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme I. Szaniszló néven 1704 és 1709 között, majd 1733 és 1736 között újra, ezt követően Lotaringia és Bar hercege 1737-től 1766-ban bekövetkezett haláláig. A lengyel grófi Leszczyński család tagja.
Stanisław Leszczyński | |
Lotaringia és Bar hercege | |
Stanislas Leszczynski | |
Uralkodási ideje | |
1737. július 9. – 1766. február 23. | |
Elődje | Ferenc István |
Lengyelország királya | |
I. Szaniszló | |
Uralkodási ideje | |
1733. szeptember 12. – 1736. január 26. | |
Elődje | II. Ágost |
Utódja | III. Ágost |
Uralkodási ideje | |
1704. október 4. – 1709. augusztus 8. | |
Koronázása | Waweli székesegyház 1705. október 4. |
Elődje | II. Ágost |
Utódja | II. Ágost |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Leszczyński |
Született | 1677. október 20. Lwów |
Elhunyt | 1766. február 23. (88 évesen) Lunéville |
Nyughelye | Waweli székesegyház |
Édesapja | Rafał Leszczyński |
Édesanyja | Anna Jabłonowska |
Házastársa | Katarzyna Opalińska |
Gyermekei | Anna hercegnő Mária francia királyné |
Vallás | római katolikus |
Stanisław Leszczyński aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Leszczyński témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sobieski János halálát követően osztrák és orosz támogatással a szász választófejedelmet, Erős Ágostot választották a Lengyel–Litván Nemzetközösség élére. Az ország Ágost vezetésével részt vett a nagy északi háborúban, ám sorozatos katonai és területi veszteségeket szenvedett el, amely destabilizálta országát. A svédek, miután megsemmisítő vereséget mértek a szász és a lengyel–litván csapatokra, 1704-ben leváltották Ágostot és Leszczyńskit segítették a trónra.
1709-ben szövetségese, XII. Károly svéd király vereséget szenvedett az oroszoktól a poltavai csatában, majd száműzetésbe kényszerült az Oszmán Birodalomba. Ennek eredményeképp Ágost orosz segítséggel visszatért a lengyel–litván trónra, menekülésre kényszerítve Leszczyńskit és családját, aki ugyan lengyel trónigényéről lemondott, ám királyi címéről nem. Amíg Károly oszmán száműzetésében volt, Leszczyński megkapta a Német-római Birodalom egy kicsiny államát, Pfalz–Zweibrücken hercegségét, ami svéd koronatartomány volt. Károly 1719-ben bekövetkezett halálát követően francia támogatással az Elzászban található Wissembourgba költöztek. Ebben az időben, 1725-ben vette feleségül leányát, Leszczyńska Máriát XV. Lajos francia király.
Erős Ágost 1733-as halálával kirobbant a lengyel örökösödési háború. Ahogy Sobieski halálát követően is történt, külföldi erők beavatkozásával zajlott a Szejm királyválasztása. Annak ellenére, hogy nagyszámú orosz csapatok tartózkodtak az országban, Leszczyńskit újra megválasztották lengyel királynak. Az oroszok ezt követően arra ösztönözték a szakadár nemesek egy kicsiny csoportját, hogy tartsák meg saját választásukat, és II. Frigyes Ágostot, az elhunyt király fiát válasszák uralkodójuknak. A háború szinte azonnal kitört, ami valójában a Bourbonok és a Habsburgok közti hatalmi versengés volt. A harcoknak 1735-ben lett vége, majd 1736 januárjában Stanisław hivatalosan is lemondott lengyel királyi címéről, kárpótlásul pedig megkapta élete végéig Lotaringia és Bar hercegségét.
Leszczyński lotaringiai hercegként aktívan igazgatta új birtokait: számos kulturális és jóléti intézmény alapjait fektette le. A művészetek pártfogoltjaként élénk kulturális központtá alakította lunéville-i székhelyét. Emellett politikafilozófiával is foglalkozott: párbeszédet folytatott Jean-Jacques Rousseau-val, és filozófiai értekezéseket írt anyanyelvén, lengyelül, így a lengyel felvilágosodás egyik kulcsszereplőjévé is vált. 1766-os halálát követően birtokai és címei vejére, XV. Lajos királyra szálltak.