II. Géza magyar király
(1130–1162) magyar király / From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Géza (Tolna, 1130 – Székesfehérvár, 1162. május 31.) Magyarország királya 1141 és 1162 között. Vak Béla és Ilona királyné legidősebb fia. II. Gézát annak ellenére, hogy mindössze 32 esztendősen halt meg, a legerősebb – ám a közgondolkodásban jobbára elfeledett – magyar királyok közé szokás sorolni. Kiterjedt külpolitikájával, sikeres hadjárataival és jelentős egyházi tevékenységével erősítette országa befolyását Európában. Uralkodása alatt a Magyar Királyság intenzív kapcsolatba került Egyiptommal és Hvárezmmel.
Gyors adatok
II. Géza | |
II. Géza ábrázolása a Képes krónikában | |
Magyarország és Horvátország királya | |
Uralkodási ideje | |
1141. február 13. – 1162. május 31.[1] | |
Koronázása | Székesfehérvár 1141. február 16. |
Elődje | II. Béla |
Utódja | III. István |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Árpád-ház |
Született | 1130 Tolna |
Elhunyt | 1162. május 31. (31–32 évesen) Székesfehérvár |
Nyughelye | Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár |
Édesapja | II. (Vak) Béla |
Édesanyja | Vukanović Ilona |
Testvére(i) | |
Házastársa | Rurik Eufrozina |
Gyermekei | István, Béla, Géza, Árpád, Erzsébet, Odola, Margit, Ilona |
II. Géza címere | |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Géza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás
A király halála után idősebbik fia, István, majd második fia, Béla került a trónra. Ők szintén tehetséges uralkodónak bizonyultak.