II. Ulászló magyar király
(1456–1516) magyar, horvát és cseh király / From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Ulászló, ragadványnevén Dobzse László (lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský; Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) Jagelló-házi lengyel királyi herceg, egyebek mellett cseh király 1471-től, magyar király 1490-től haláláig. IV. Kázmér lengyel király és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia.
Ez a szócikk Magyarország és Csehország királyáról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Ulászló (egyértelműsítő lap). |
II. Ulászló | |
Ábrázolása a prágai Szent Vitus-székesegyházban (1509) | |
Ragadványneve | Dobzse László |
Magyarország és Horvátország királya | |
Uralkodási ideje | |
1490. július 15. – 1516. március 13. | |
Koronázása | Székesfehérvár 1490. szeptember 18. |
Elődje | I. Mátyás |
Utódja | II. Lajos |
Cseh király | |
Uralkodási ideje | |
1471. május 27. – 1516. március 13. | |
Koronázása | Prága 1471. augusztus 22. |
Elődje | I. György |
Utódja | I. Lajos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Jagelló-ház |
Született | 1456. március 1. Krakkó |
Elhunyt | 1516. március 13. (60 évesen) Buda |
Nyughelye | Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár 1516. március 19. |
Édesapja | IV. Kázmér |
Édesanyja | Habsburg Erzsébet |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Brandenburgi Borbála |
Házastársa | Aragóniai Beatrix |
Házastársa | Candale-i Anna |
Gyermekei | Anna, Lajos |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Ulászló témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A korabeli Közép-Európa egyik legbefolyásosabb vezetője, aki már cseh királyként bizonyította rátermettségét az uralkodásra, de a magyar trón megszerzését is saját kvalitásainak köszönhette. I. Mátyás 1490 áprilisi halála után öten pályáztak a magyar trónra: Mátyás törvényesített fia, Corvin János, Mátyás második felesége, Beatrix királyné, I. Miksa német király, János Albert későbbi lengyel király és bátyja, Ulászló. Minden trónkövetelő mögött jelentős támogatottság állt, ennek ellenére Ulászló gyorsan megnyerte magának a magyar urak többségét, Beatrixot feleségül vette, Corvin Jánost pedig hűségre eskette, így 1490 nyarára sikeresen elismertette magát Magyarország királyának. Székhelyét Budára tette át és onnan kormányozta királyságait.
Tehetséges, taktikus, ugyanakkor kompromisszumkész politikus volt, ennek ellenére az utókor méltatlanul bánt emlékével és gúnyosan Dobzse Lászlónak nevezi (a dobzse lengyel eredetű, annyit tesz, „jól van”), valamint olyan történelmietlen legendákkal szőtte körül, mint például a lacikonyha. Az Ulászlóval kapcsolatos történeti konszolidáció a 20. században kezdődött el, amikor a történészek munkájának köszönhetően egyre szélesebb körben ismertté váltak a történteket árnyaló tények: Mátyás zsarnokoskodása, tetteinek gyakori igazságtalansága, valamint, hogy Ulászló uralma valójában Mátyáséhoz hasonlóan fejlődésben és gazdagságban telt, a török uralomért pedig sem ő, sem fia, II. Lajos nem tehetők felelőssé közvetlenül.
Ulászló Mátyáshoz hasonlóan jelentős építkezéseket folytatott, támogatta a művészeteket, a reneszánszt. Gyengeségének valóságalapját minden bizonnyal az képezi, hogy idős korára agyvérzése miatt már nem tudott közvetlenül részt venni a mindennapi ügyek intézésében és a döntéshozatalban.