IV. Henrik angol király
angol király / From Wikipedia, the free encyclopedia
IV. Henrik (Lincolnshire, 1367. április 3. – London, 1413. március 20.) Anglia királya 1399–1413 között, az első király a Lancaster-családból; születésének helye után Bolingbroke-nak is nevezték. Apja Genti János, Lancaster hercege, nagyapja III. Eduárd király volt, ő maga pedig a Derby grófja és a Hereford hercege címet viselte.
Ez a szócikk az angol királyról szól. Hasonló címmel lásd még: IV. Henrik (egyértelműsítő lap). |
IV. Henrik | |
Anglia királya | |
Uralkodási ideje | |
1399. szeptember 30. – 1413. március 20. | |
Koronázása | Westminsteri apátság 1399. október 13. |
Elődje | II. Richárd |
Utódja | V. Henrik |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Lancaster-ház |
Született | 1367. április 3. Bolingbroke vár, Lincolnshire |
Elhunyt | 1413. március 20. (45 évesen) Westminsteri apátság, London |
Nyughelye | Canterburyi katedrális, Kent |
Édesapja | Genti János |
Édesanyja | Lancasteri Blanka |
Testvére(i) | Lancasteri Erzsébet Lancasteri Katalin Lancasteri Filippa Joan Beaufort John Beaufort Thomas Beaufort Henry Beaufort |
Házastársa | Mary de Bohun Navarrai Johanna |
Gyermekei | 1.-től: V. Henrik angol király Tamás János Humprey Blanka Filippa |
IV. Henrik aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Henrik témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egy politikai konfliktus miatt 1398-ban II. Richárd király Henriket száműzte Angliából. Henrik ekkor a francia udvarba menekült, ahol szíves fogadtatásra talált. 1399. július 4-én York grófságban partra szállt s rövid idő alatt egész Angliát meghódította. Augusztus 19-én Henry Percy, Northumberland grófja árulása folytán maga a király is hatalmába került. Richárd erre kénytelen volt trónjáról lemondani (1399. szeptember 29.), mire a parlament vád alá helyezte s szeptember 30-án Henriket kiáltotta ki királynak. Néhány hét múlva a fogoly Richárd – valószínűleg erőszakos halállal – meghalt.
Henrik tehát elfoglalhatta a trónt, de hatalmát eleinte mégsem élvezhette. 1400-ban eredménytelenül harcolt a skót király ellen. Veszedelmes ellenfele támadt abban az esztendőben Owen Glendowerben is, akivel Henry Percy, Northumberland grófja és Henrik király ifjúkori barátja szövetkezett. Henrik 1402-ben haddal támadta meg őket, de csak 1403. július 21-én Shrewsbury mellett sikerült Henry Percy fia fölött fényes győzelmet kivívni. Ebben a csatában az ifjú Percy maga is elesett. Ezután nyugodtabban élvezhette hatalmát, melyet mérséklettel kezelt és tiszteletben tartotta az alkotmányt. A parlament a főpapi javak lefoglalását javasolta neki, de ő nem akarta eljátszani a klérus és különösen a pápa támogatását, ehelyett John Wycliffe hívei ellen (lollardok) véres üldözést indított. Keresztes hadjáratra való előkészületek közepette halt meg Westminsteri apátságban. Utódja fia, V. Henrik lett.