Iraki invázió Iránban (1980)
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Irán elleni iraki invázió a két ország közötti véres és hosszú háború nyitánya volt 1980. szeptembere és decembere között. Az iraki hadsereg szeptember 22-én hadüzenet nélkül betört Iránba és bár a támadás december 5-re megtorpant a kibontakozó iráni ellenállás nyomán, ám az iráni fegyveres erők között, az iszlám forradalom miatt kialakult káosznak köszönhetően Irak tartósan megszállta Irán területének 1%-át (mintegy 15 ezer km²-t).
Iraki invázió Iránban (1980) | |||
Iraki–iráni háború | |||
Horramsár védelmében harcoló iráni katonák | |||
Dátum | 1980. szeptember 22.–december 5. | ||
Helyszín | Irán és Irak határmenti térségei (Huzesztán, Baszra, Kirkuk), Bagdad és Teherán | ||
Casus belli | az iszlám forradalom lehetséges terjedése, az Irak és Irán közti több évtizedes határvita | ||
Eredmény | Irán területének 1%-a iraki megszállás alá kerül 1982 közepéig | ||
Terület- változások | Huzesztán és több kisebb határmenti terület iraki megszállása (1982-ig) | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Haderők | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
|
A háború előtt, Mohammad Reza Pahlavi iráni sah regnálása idején az uralkodó és Szaddám Huszein diktátor megállapodást kötött 1975-ben Algírban, hogy országaik területi vitáit rendezhessék. A megállapodást azonban egyik fél sem tartotta be, mivel Irán nem adott át Iraknak két általa igényelt régiót, továbbá nem született megállapodás a Satt el-Arab folyón történő hajózásról sem. Szaddám a megállapodást a forradalmat követően felmondta és további követelésekkel lépett elő. Egyik ilyen Huzesztán délnyugat-iráni régió volt, amelynek lakossága zömében arab nemzetiségűekből tevődött össze, illetve kőolajban is rendkívül gazdag,[1] ezért Szaddám mindenképp meg akarta szerezni azt a területet.
Az iraki hadsereg rendkívül erőteljes támadást indított Irán ellen egy 644 km-es frontszakaszon, összesen hat hadosztállyal, melyekből négy Huzesztánt rohanta le. Szaddám nagy reményeket fűzött az akcióhoz: egyrészt megszerezheti Huzesztánt és a Satt el-Arab ellenőrzését, gátat vethet az iráni fundamentalista törekvéseknek a Közel-Keleten, amelyek részben hatalma ellen is irányultak, továbbá háttérbe szoríthatja az örök rivális Iránt és az arab világon belül vezető pozíciót vívhatna ki Iraknak.[2]
Szaddám abban bízott, hogy a huzesztáni arabokat maga mellé állíthatja, mivel a helyi arab lakosság nem egy esetben akart már elszakadni Irántól, ám az iraki inváziót a helyi arabok közömbösen fogadták.[3] Nagyobb területet sem tudott Szaddám ellenőrzése alá vonni, mindazonáltal az iráni forradalom „exportját”[4] az országába meghiúsította (erre, mint egyfajta „hőstettre” a diktátor később sem feledkezett el hivatkozni). 1982-ben megindult az iráni ellentámadás, amely megtisztította a megszállt területeket az iraki erőktől. Ezt követően a háború az országhatárokra koncentrálódott, a front megmerevedett, melynek eredménye egy hosszú, kimerítő, borzalmas emberi és anyagi áldozatokkal járó, ám teljesen eredménytelen csatározás lett.