a molekulák és ionok geometriai torzulása From Wikipedia, the free encyclopedia
A Jahn–Teller-effektus (vagy Jahn–Teller-torzítás) a molekulák és ionok geometriai torzulása. Ez a hatás Hermann Arthur Jahn és Teller Ede fizikusokról lett elnevezve, akik a csoportelmélet segítségével bizonyították, hogy a nem lineáris, degenerált (azonos energiájú) kötőpályával rendelkező molekulák vagy ionok nem lehetnek stabilak.[1] Az elv lényegében azt állítja, hogy bármelyik nemlineáris molekula alapállapotában geometriailag torzul (spontán szimmetriasértés), ami energetikailag kedvező, és egyúttal megszünteti a pályák degeneráltságát.
A jelenség előfordul szervetlen komplexeknél.
Például a [Cu(H2O)6]2+ koordinációs komplex oktaéderes, és azt várnánk, hogy a hat ligandum egyforma helyet foglal el a szabályos oktaéderben. Ehelyett az oktaéder torzul, négy ligandum egy négyzetben helyezkedik el és kettő távolabb. Ha az „eredeti” szerkezet középpontos szimmetriájú, a torzult rendszernek is rendelkeznie kell középpontos szimmetriával.[1]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.