Jokomicu Riicsi
From Wikipedia, the free encyclopedia
Jokomicu Riicsi (japánul: 横光 利一, Hepburn-átírással: Yokomitsu Riichi) (Tosikazu, 1898. március 17. – 1947. december 30.) japán író.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
Jokomicu Riicsi | |
Élete | |
Született | 1898. március 17. Tosikazu |
Elhunyt | 1947. december 30. (49 évesen) Tokió, Japán |
Sírhely | Tama Cemetery |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jokomicu Riicsi témájú médiaállományokat. |
Fukusima prefektúrában, Tosikazuban született, elvégezte a Vaszeda Egyetemet. 1924-ben más fiatal írókkal, köztük Kavabata Jaszunarival együtt megalapította a Sinkankaku irányzatot („az újfajta érzékenység iskolája”), amelynek ideológusa lett, s amelynek működésére az ő csiszolt, zenei, meghökkentő képekben bővelkedő stílusa nyomta rá bélyegét. 1936-ban Európába utazott, féléves ott-tartózkodásáról naplót adott ki (Ósú kikó), és hosszú, befejezetlen regényt is írt róla.
Több művében bírálta, kigúnyolta a marxizmus gazdasági determinizmus elméletét (Naporeon to tamusi, „Napóleon ótvara”, 1926), kísérletezett a tudatfolyam technikával, és nagy vihart kavart azzal a tézisével, hogy Japánban nem lehet csak „tiszta” (vagyis magas irodalmi) regényt írni, annak óhatatlanul populárisnak, kommersznek is kell lennie.