Képes krónika
középkori, latin nyelvű magyar krónika / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Képes krónika (latinul: Chronicon Pictum) latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos király utasítására. Szerzője feltehetően Kálti Márk, a székesfehérvári királyi egyház akkori őrkanonoka. A szöveg elejétől a végig egy kéz írása, kalligrafikus könyvírás, minden valószínűség szerint magyar másoló munkája, Kálti Gesta Hunnorum et Hungarorum című kézirata nyomán készítették a scriptorok.[1] Hóman Bálint történész szerint valamennyi fennmaradt magyar vonatkozású krónika ősforrása a Szent László korában készült, de elvesztett Gesta Ungarorum. Forrásai Regino krónikája, az Altaichi évkönyvek (Annales Altahenses), továbbá az Árpád-ház nemzetségi hagyományai és a Vérbulcsú nemzetség körüli somogy-zalai vidéken lokalizálható dél-dunántúli hagyományok voltak.[2] Domanovszky Sándor szerint Anonymus művén, a magyar őstörténeti gesztán kívül nincs más magyar történeti ősforrás, de Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum című krónikaszövegéről is sokat vitatkoztak a történészek.[3]
Képes krónika | |
A Magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról | |
István királyt ábrázoló iniciálénál kinyitott krónika két lapja
bal felső: Géza magyar fejedelem | |
Szerző | Kálti Márk (?) |
Eredeti cím | Chronicon pictum |
Megírásának időpontja | 1360 körül |
Nyelv | latin |
Témakör | a magyar nép középkori története |
Műfaj | krónika |
Kiadás | |
Magyar kiadás | több kiadás, pl. Képes Krónika – A Magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról (ford. Geréb László), Magyar Helikon, Budapest, 1971, 197 oldal |
A Wikimédia Commons tartalmaz Képes krónika témájú médiaállományokat. |
A Képes krónikát ma a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzik Clmae 404. jelzeten.
A 15. században 1458–1490 között még Magyarországon volt, Mátyás király udvarában, ezután először Franciaországba, majd Brankovics György szerb despota udvarába került. A 16. századtól a bécsi Udvari (majd Osztrák Nemzeti) Könyvtár állományába tartozott, ezért korábban bécsi Képes krónikának (Chronicon pictum Vindobonense) nevezték. A trianoni békeszerződés és az azt követően 1932-ben megkötött velencei kultúregyezmény eredményeként, 1934-ben került vissza Magyarországra. A velencei kultúregyezmény és a Monarchia felbomlása következtében egyéb magyar kulturális kincsek is visszatérhettek Bécsből Magyarországra, így például ciméliák (Anonymus műve, Gesta Hungarorum stb.) mellett 16 hiteles corvina is az Országos Széchényi Könyvtárba került.
A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása.
Törzsanyaga 75 (kis)fólió pergamen (kb. 300×210 mm), amelyek elé egy, mögé harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második a címlap. A szöveg a 74. fólión megszakad. Beosztása kéthasábos, teljes szövegtükör esetén 33 soros.
A Nekcsei-biblia és a Magyar Anjou-legendárium mellett legbecsesebb kézzel illusztrált művészettörténeti emlékünk a 14. századból.