Két igazság tana
From Wikipedia, the free encyclopedia
A két igazság tana (tibeti: bden pa gnyis) a buddhizmusban az igazság két szintje között tesz különbsége: relatív vagy hétköznapi értelemben vett igazság, valamint abszolút vagy legvégső igazság. A tibeti buddhizmusban a legvégső valóság az üresség szinonimája[1]
A két igazság tanát legelőször Nágárdzsuna, ókori buddhista filozófus fogalmazta meg teljes formájában.[2]