Kínai középkor
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kínai középkor a kínai történelemnek a 220–1368 közötti időszakát öleli fel, ami nagyjából egybeesik az európai szemléleten alapuló középkorral.[1] A kínai középkort a kínai ókor előzi meg, és a Ming-kor követi (1368–1644).
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
A kínai középkor a széttagoltság kezdeti, átmeneti kora után a mintegy 700 évet felölelő klasszikus kínai császárkort, majd a nagy törést jelentő mongol uralom rövidebb korszakát foglalja magában. A három nagy korszak a következő kisebb korokra, illetve dinasztiákra osztható:
- A széttagoltság korszaka
- Három királyság kora (220–280)
- Nyugati és Keleti Csin (265–439)
- Déli és északi dinasztiák kora (420–589)
- Klasszikus császárkor
- Szuj-dinasztia (581–618)
- Tang-dinasztia (618–907) – a Kínai Birodalom aranykora
- Az öt dinasztia kora (907–960)
- Szung-dinasztia (960–1279)
- Mongol uralom kora
- Kína mongol meghódítása (1234–1271)
- Jüan-dinasztia (1271–1368)