Kínai nyelv
a kínai nyelvek fő ága / From Wikipedia, the free encyclopedia
A kínai nyelv (egyszerűsített kínai: 汉语; hagyományos kínai: 漢語; pinjin hànyǔ, magyar népszerű: han-jü, vagy 中文; pinjin zhōngwén; magyar népszerű: csung-ven) a sino-tibeti nyelvcsalád legtöbb beszélővel rendelkező tagja. Nem létezik egységes kínai nyelv, hiszen a jelenleg a Kínai Népköztársaság hivatalos állásfoglalása szerint nyelvjárásoknak tekintett nyelvváltozatok olyan jelentős eltéréseket mutatnak, amely alapján külön kínai nyelvekről is beszélhetnénk.[1]
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}} (?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Kínai nyelv egyszerűsített kínai: 汉语, hagyományos kínai: 漢語; vagy 中文 | |
„Kínai nyelv”, baloldalt hagyományos, jobboldalt egyszerűsített kínai írásjegyekkel | |
Beszélik | Kínai Népköztársaság, Kínai Köztársaság (Tajvan), Szingapúr, Malajzia, Fülöp-szigetek, Egyesült államok, Ausztrália, Indonézia, Mauritius, Peru, Kanada, valamint a világ bármelyik egyéb országában, ahol nagyobb számú kínai diaszpóra található |
Beszélők száma | ~1,5 milliárd fő |
Nyelvcsalád | sino-tibeti nyelvcsalád sinitikus kínai |
Írásrendszer | kínai írásjegyek, csu-jin fu-hao (zhuyin fuhao), pinjin (pinyin), hsziao-er-csing (xiao'erjing) |
Rang | kínai összesen: 1 mandarin: 1 |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Kína Szingapúr |
Gondozza | A Kínai Népköztársaságban: Nemzeti Nyelvszabályozó Bizottság (国家语言文字工作委员会)
A Kínai Köztársaságban: Nemzeti Nyelvi Bizottság (National Languages Committee) Szingapúron: Promote Mandarin Council/Speak Mandarin Campaign |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | zh |
ISO 639-2 | zho (T)chi (B) |
A Wikimédia Commons tartalmaz egyszerűsített kínai: 汉语, hagyományos kínai: 漢語; vagy 中文 témájú médiaállományokat. |
A kínai írás mintegy 3000 éves múltra tekint vissza, s ezzel a világ legrégebbi folyamatosan létező, máig fennmaradt és használt írása.
A kínai nyelv tipológiailag a monoszillabikus, izoláló és tonális nyelvek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy a szavak alapvetően egy szótagból állnak (még akkor is, ha léteznek összetett, látszatra több szótagú szavak is), nem létezik benne ragozás, mindenféle nyelvtani funkciót ellátó képzést partikulákkal alkot, továbbá minden egyes szótag rendelkezik egy tónussal, azaz zenei hangsúllyal. A legelterjedtebb mandarin nyelvben négy tónus van, de a déli nyelvekben a tónusok száma 6-10 is lehet.
A kínai legelterjedtebb latin betűs átírása a pinjin (pinyin).
Jelenleg a világon legtöbb ember a kínai nyelvet beszéli anyanyelveként, mintegy 1,5 milliárdan. Hivatalos nyelvnek számít a Kínai Népköztársaságban, Tajvanon, Szingapúrban, illetve az ENSZ hivatalos nyelvei között is szerepel.
A kínaiak nyelvi elvei különböznek a nyugatiakéitól, részben a kínai írásjegyek egységesítő hatása miatt, részben Kína Európától különböző társadalmi és politikai fejlődése miatt. Míg a Római Birodalom eltűnése után Európa nemzetekre oszlott, melyek önazonosságát gyakran nyelvük adja, Kína megőrizte kulturális és politikai egységét, és a birodalomban közös írott szabványt tartott érvényben, noha a beszélt nyelvek különbözősége összehasonlítható az európaiakéval. Ennek eredményeképpen a kínaiak élesen megkülönböztetik az írott nyelvet (ven 文) ((wen 文)) és a beszélt nyelvet (jü 语) ((yu 语)). Az írott és beszélt formák egységes megkülönböztetése kevésbé szigorú a kínai nyelv esetén, mint a nyugatiak esetén. Az írásra Kínában egyetlen szabvány van mindmáig.