Karizmatikus kereszténység
Keresztény vallási irányzat / From Wikipedia, the free encyclopedia
A karizmatikus kereszténység az új vallási mozgalmak egyike, amely elterjedt a protestáns és a katolikus irányzatokban is. Azon a meggyőződésen alapul, mely szerint a Szentlélek (Szent Szellem) különleges, látható és belsőleg felismerhető következményekkel járó adományokban és sugallatokban részesíti a hívőket.[1] Hangsúlyozza a szellemi (lelki) ajándékokat és a misztikus és természetfeletti jelenkori csodákat és jeleket Isten által,[2][3] különös tekintettel a "nyelveken szólásra", a hittel való gyógyításra, a "démonok kiűzésére" stb.[4][2]
Híveit három fő csoportba sorolják:
- a 20. század elején keletkezett a pünkösdi-karizmatikus mozgalom („első hullám”),
- 1960-as években az evangelikál-karizmatikus mozgalom („második hullám”)
- 1980-as években az új-karizmatikus mozgalom („harmadik hullám”).
A 20. század elején a pünkösdi mozgalom a kereszténységen belül csak mint marginális jelenség volt jelen, napjainkra azonban a karizmatikusok a római katolikus egyház után a második legnagyobb keresztény közösséget teszik ki.[5] A teljes mozgalomhoz tartozónak 2020 körül több mint 600 millióan vallják magukat.[6][7][8] A karizmatikus kereszténységet a különböző hitvallású teológusok — a római katolikus és protestáns egyházak mellett — a nyugati „kereszténység harmadik irányzatának” is tartják.[9]