Kassák Lajos
(1887–1967) magyar író, költő, műfordító, képzőművész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas autodidakta[2] magyar író, költő, műfordító, képzőművész. „A magyar avantgárd atyja”.[3][4][5][6]
Kassák Lajos | |
A Budapest folyóirat 1987. év márciusi számában Csigó László felvétele | |
Született | 1887. március 21. Érsekújvár |
Elhunyt | 1967. július 22. (80 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar[1] |
Házastársa | Simon Jolán (1928–1938) Kárpáti Klára (1946–1967) |
Foglalkozása | |
Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1948. január 29. – 1949) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (21/1-75/76) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kassák Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jóllehet Kassák esztétikai megítélése még ma is vitatott, nagy érdeme, hogy azzal a minden művészeti ágat forradalmasító mozgalommal, amit az avantgárd jelentett, a korabeli magyar irodalomban leginkább ő volt szinkronban, s formai kísérletezései során egyértelmű remekművek is kikerültek a keze alól.[4] (Mint például A ló meghal, a madarak kirepülnek című verse, illetve az Egy ember élete című önéletírása.)
Mint azt a róla elnevezett Kassák Lajos Emlékmúzeumnak az életművét és személyiségét értékelő anyaga megállapítja, Kassákkal egy új, szuverén művésztípus tűnt fel Magyarországon a huszadik század kezdetén. Hosszú életének különböző szakaszaiban újra és újra adekvát válaszokat tudott adni a történelmi és társadalmi kihívásokra.[7]
Ugyancsak a Kassák Múzeum mutat rá arra, hogy Kassák nem merevedett bele soha a művészóriás szoborszerű pózába.[8] Markáns egyénisége mindvégig a világra rácsodálkozó, nyitott maradt. Korát megelőzve "csapatmunkában", illetőleg a vele hasonlóan gondolkodókkal szellemi műhelymunkában gondolkodott. Közösséget tudott teremteni: egy lap szerkesztőségét, egy kultúrcsoportot vagy akár egy kirándulókört, ahol a munkásfiatalokkal tapasztalataikat és álmaikat, vágyaikat megoszthatták egymással.
Számára a művészi tevékenység nem szorult be az esztétikai határok közé. A művészetet életformának tekintette - s ahogy Midász királynak minden arannyá vált a keze között, ő is a legprofánabb dologból is művészetet tudott csinálni.
Ismét csak a Kassák Múzeum egyik megállapítását kölcsönvéve: "Kassák Lajos a társadalomkritikát merész jövőalakító elképzelésekkel egyesítő művészetet teremtett.[8]