Kerkuán

Kerkuán (arabul: كركوان, nyugati nyelvekre átírva: Kerkouane) elhagyott ókori város és nekropolisz. Romjai Tunéziában, Cap-Bon-félszigeten találhatók. A helyszín az egyetlen olyan pun városmaradvány a világon, amelyet összefüggően sikerült feltárni.

Kerkuán Kerkouane
Világörökség
Adatok
Ország	Tunézia
Világörökség-azonosító	332bis-001
Felvétel éve	1986
Elhelyezkedése
Kerkuán Pozíció Tunézia térképén
é. sz. 36° 56′ 47″, k. h. 11° 05′ 57″36.946388888889, 11.099166666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerkuán témájú médiaállományokat.

Fekvése

Tunisztól 140 km-re, az MC 27-es út közelében fekvő régészeti helyszín.

Története

Kerkouane látképe

A várost a pun Pompejinek is szokták nevezni, mivel itt megmaradtak az épületek alapjai, az utcák elrendezése is.

A város alapításának idejét Kr. e. 5. századra teszik. Karthágóval egy időben élte virágkorát, és annak végső bukásával néptelenedett el. Eredeti pun nevét nem sikerült kideríteni.

Lakói halászatból, kereskedelemből élhettek, valamint a murexnek nevezett kagyló (bíborkagyló) feldolgozásából. E kagyló húsának elrohasztása révén nyerték az ókorban igen drága bíborvörös festékanyagot. Az e célra kőből épített rohasztómedencék sora ma is ott látható a tengerparton.

A város maradványait 1952-ben fedezték fel a sűrű bozót alatt. Viszonylagos alaprajzi épségét annak köszönheti, hogy sok más pun várossal ellentétben a város elhagyása után a későbbi nemzedékek nem építkeztek rá. 1968-ban feltárták a város temetőjét is, benne pénzleletekkel, kerámiatárgyakkal, sőt olyan nőalakos szarkofággal, amely az eddig ismert legnagyobb pun faszobor.

A város maradványait rejtő rommező a tengerpart mentén több száz méteren húzódik. Nagyobb részük lakóház és üzlet falmaradványa. 1986-ig csak egyetlen közösségi helyiség, egy templom romjaira bukkantak. A házai közötti szűk utcák eredeti kövezete nagyrészt épségben maradt.

Érdekes a házak alaprajzi elrendezése is, mely máig jellemzője a mediterrán építkezéseknek. A rendszerint egyetlen kőből kialakított küszöbön átlépve egy folyosón át a belső udvarba érünk. Itt helyezték el a kutat és a lefolyót, a fürdőhelyiséget és a házi istenek dicsőítésére szolgáló oltárt. Innen nyíltak a ház lakószobái. Jellegzetes és még ma is sok helyütt látható a szobák padozata. Vékony cementrétegbe piros színű, égetett cseréptörmeléket szórtak, időnként fehér márványtörmelékkel vegyítve, amitől mozaikszerűnek hatott. Helyenként díszítő mozaikelemeket is bedolgoztak a padlóba.

Az ókori pun településről a múzeum ad áttekintést, kiállítás mutatja be a temetőben feltárt leleteket: a torz álarcokat, az amuletteket, áldozati szobrocskákat, ékszereket, edényeket, üvegeket.

Galéria

• 
  Kerkouane makettje
• 
  Kerkouane, részlet
• 
  Az egykori fürdő
• 
  Fürdőrészlet
• 
  Szobortöredékek a múzeumból
• 
  Kerkouane sztéle
• 
  A múzeum kiállításából
• 
  Ékszerek a múzeum kiállításából
• 
  Kerámiaváza a múzeum gyűjteményéből
• 
  A múzeum kiállításából
• 
  Szarkofág a múzeumban
• 
  Pun nekropolisz maradványai
• 
  Freskórészlet
• 
  Griffeket ábrázoló szobor
• 
  Padlómozaik-maradványok
• 
  Tanitábrázolás a mozaikpadlón

Források

• Tunézia (Panoráma, 1986) ISBN 963 243 844 2

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap