Kidarita királyság
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Kidarita királyság a szkíták szövetségéhez, közelebbről a szakák csoportjába tartozó avarok közép-ázsiai birodalma volt. Nagyjából a 370. évtől az 509. esztendőig állott fenn.
Kidarita királyság | |||
370. körül – 509. | |||
| |||
Kidara királysága a négyszázas években | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Balkh | ||
Hivatalos nyelvek | Szkíta nyelv | ||
Beszélt nyelvek | Szkíta, baktriai, szogd stb. | ||
Vallás | Természeti erők tisztelete, manicheizmus[1][2] stb. | ||
Kormányzat | |||
Államforma | Királyság | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kidarita királyság témájú médiaállományokat. |
A királyság alapítójáról – Kidara, kínai forrásokban Csitolo (寄多羅) – kapta nevét. Kidara és utódai magukat a kusánok örököseinek, birodalmukat a kusánok utódállamának kívánták láttatni. Pénzérméik, pecsétjeik feliratain magukat „kusánoknak” nevezték.[3]
Királyságuk magja Horászán, közelebbről Baktria és Szogdia volt. Birodalmukhoz később hozzátoldottak még az Indiai-félsziget északnyugati részéből is egy határ földet, pl. Gandhára, Oddiyana. Fennállása során a királyság kezdetben virágzó, s még a későbbi idők vereségei nyomán is gazdag állam volt.
Az avarok indiai uralkodásának a Belső-Ázsiából kirajzó hunok, avagy tielö népek, törökök terjeszkedése vetett véget. Fennhatóságuk az Indiai-félszigeten a 477. évben szűnt meg.