Vármegye
a Magyar Királyság adminisztratív területi egysége (1000–1950) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A vármegye (latinul: comitatus) vagy megye a magyar közigazgatás alapvető területi egysége. A két elnevezés 1950 előtt párhuzamosan volt használatban, felcserélhetők voltak egymással. 1950-től 2022-ig a megye, 2023-tól a vármegye a hivatalos megjelölés.
A második világháború végéig a hivatalos elnevezés a vármegye volt, de ennek szinonimájaként széles körben használták a megye szót is, sőt, ez törvények[1] és egyéb jogszabályok szövegében is előfordult. Az 1949. augusztus 18-án elfogadott 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott Alkotmánya hivatalossá tette a „megye” megnevezést, és ettől kezdve csak történeti megjelölésekben fordult elő a „vármegye” szó.
A mai vármegyerendszer Magyarország mintegy ezer éve fennálló, területi beosztását és szervezeti rendjét tekintve sokszor és sokat változó, közigazgatási területi beosztásának legújabb szakasza. Az 1950-es megyerendezés és a tanácsrendszer bevezetése melyben a vármegyék területi beosztását módosították, és az önkormányzati rendszer 1990-es létrejötte tekinthető éles határvonalnak a megyerendszer fejlődésében, ezért a külön tárgyalást a jelenkori állapot és a megelőző történeti fejlődés különálló bemutatásának igénye indokolja.
A főispán volt a vármegye feje; közvetlenül utána az alispán foglalta el a második helyet fontossági sorrendben, majd a vármegye főjegyzője következett; közigazgatási, igazságszolgáltatási valamint kormányzási teendőket láttak el egyszerre a maguk különböző szintjén. A főispánt a király nevezte ki, az alispánt és főjegyzőt a vármegye nemessége választotta meg. A vármegye különböző járásokra volt felosztva, ezeket egyenként egy főszolgabíró kormányozta; szintén választotta őket a vármegye nemessége, a vármegyei törvényhatóságnak kültisztviselői voltak, és az alispánnal közvetlenül érintkeztek.