Kis éji zene
Mozart szerenádja / From Wikipedia, the free encyclopedia
A G-dúr szerenád, avagy az „Eine kleine Nachtmusik” (Kis éji zene), K. 525, Wolfgang Amadeus Mozart egyik legnépszerűbb műve. Gyakran hangzik fel különféle vonóshangszer-összeállításokban, a kvintettől a kamarazenekarig. Mozart eredetileg két hegedűt, egy brácsát és csellót, esetleg nagybőgőt írt elő („bassi” kifejezéssel), tehát a játékosok számát nem rögzítette.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az Egy kis éji zene ide irányít. Az azonos című filmhez lásd: Egy kis éji zene (film) |
Gyors adatok
Kis éji zene | |
szerenád | |
Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
Opusszám | 525 (Köchel-jegyzék) |
Keletkezés | 1787. augusztus 10. |
Megjelenés | 1887 |
Hangnem | G-dúr |
Hangszerelés |
Bezárás
1787. augusztus 10-én fejezte be szerzője. A szerenádmuzsika minden kellemét és ünnepi ragyogását egyesíti magában. Nagyobb érzelmi mélységekig nem hatol, de formai megoldását tekintve minden szempontból méltó a környező érett mesterművekhez, a Don Giovannival egy időben írt g-moll vonósötöshöz, a Falusi muzsikusok című szextetthez vagy az Esti dalhoz.