Kompozíció a képzőművészetben
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kompozíció az elemek olyan elrendezése egy művészeti alkotásban, ami kifejez valamit. Célja az elemek megfelelő kiválasztása és elhelyezése, ami által a szemlélődő számára érzéseket, gondolatokat közvetít. A kompozíció fontos szempont a fényképezésben, és lényeges eleme a rajzolásnak, festőművészetnek is.
Ez a szócikk a képzőművészeti kompozícióról szól. Hasonló címmel lásd még: Kompozíció (egyértelműsítő lap). |
A kompozíció során alkalmazható vizuális elemek:
- vonalak – a szem mozgását megvezető vagy behatároló elemek vagy elemcsoportok
- alakzatok – geometriai vagy szerves élek által meghatározott területek
- fényértékek – a sötétebb és világosabb fények erőssége, kontrasztja
- textúrák – a felszín anyagminősége, ami egyfajta tapintási illúziót közvetít
- színek – árnyalata és intenzitása
- irányok – függőleges, vízszintes vagy átlós
- méretek – az elemek egymáshoz viszonyított nagysága
A képen belüli kompozíció elsődleges elemei:
- A képen belüli területek, amik ábrázolnak valamit.
- A perspektíva, ami az ábrázolt tárgyak egymáshoz képest mutatott megjelenítésével mélységet, távolságot visz a képbe.
- Vonalak vagy más iránymutatók, amik a szemlélődő figyelmét egy bizonyos irányba vezetik.
- A sötétebb és világosabb felületek, amik ellentétet, feszültséget visznek a képbe.
Az alkotóművész kiválasztja és meghatározza, hogy a fenti elemek közül melyiket milyen mértékben alkalmazza mondanivalója kifejezésére. Nem minden kép tartalmazza az összes elemet.