Kvantum-színdinamika
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kvantum-színdinamika az erős kölcsönhatás, azaz a hadronok (proton, neutron, mezonok) közötti alapvető vonzóerő kvantumelmélete. Ez a vonzóerő tartja össze az atommagot. Ez például annak okozója, hogy bár a protonok azonos elektromos töltésük révén taszítják egymást, azok az atommagban együtt maradnak, mert az erős kölcsönhatás rövid távolságokban a kvantum-elektrodinamikából ismert elektrosztatikus taszítóerőt sokkal túlszárnyalja. Az erős kölcsönhatás vonzóereje a többi alapvető kölcsönhatással ellentétben a hatótávolsággal növekszik, mintha csak a részecskéket egy gumiszalag kötné össze. A gumiszalag analógiáját használva a részecskefizikában az összekötő erőt a gluonok képviselik. A kvantum-színdinamika (angolul quantum chromodynamics, QCD) egy kvantumtérelmélet, nevezetesen egy SU(3) szimmetriacsoportból való nemkommutatív mértéktérelmélet, ami a részecskefizika standard modelljének igen fontos alkotórésze. Számos kísérleti eredmény alátámasztja érvényességét.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A kvantum-színdinamikát a kvantum-elektrodinamika sikere inspirálta, de ebben az elméletben háromféle töltés, úgynevezett színtöltés létezik. A vörös, zöld és kék színtöltések azonban, amelyekre az elmélet elnevezése hivatkozik, csupán elnevezésükben függenek össze a látható színekkel.