Lappangási idő
From Wikipedia, the free encyclopedia
A lappangási idő a kórokozók által élőlényekben előidézett fertőzés és a betegség tüneteinek a megjelenése közötti időszak. A kórokozók a kültakarón/bőrön, a nyálkahártyákon, a nemi szerveken vagy a légzőszerveken keresztül jutnak a szervezetbe, ahol a termelt toxinok, azaz mérgek kórfolyamatot indítanak meg, és általános betegségi tüneteket okoznak. A szakaszt inkubációs időnek is nevezik.
Ennek az időnek a hossza az egyes fertőző betegségekre jellemzően más és más: 1-2 órától több hónapig vagy akár évig is terjedhet. A lappangási idő alatt a szervezetbe jutó kórokozók elszaporodnak, és megindul a szervezet immunrendszerének a védekezése is. Ha ez elégtelen, megjelennek az első betegségi tünetek. Vannak olyan betegségek, amelyek a lappangási idő alatt már fertőznek, illetve előfordul, hogy egy tünetmentes hordozó fertőz.
Példák:
- a poliovírus az emésztőszerv nyirokszöveteiben szaporodik. Egy-két hét múlva láz és végtagfájdalom jelentkezik, további néhány nap múlva pedig már a specifikus, bénulásos tünetek jönnek;
- veszettség esetén a lappangási idő a harapás helyétől függ: minél tovább tart a vírus útja a központi idegrendszerig, annál hosszabb;
- a helyi fertőzések lappangási ideje rendszerint rövid.