Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa
főkonzulátus From Wikipedia, the free encyclopedia
Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa (lengyelül: Konsul Generalny Rzeczypospolitej Polskiej w Sankt Petersburgu oroszul: Генеральное консульство Республики Польша в Санкт–Петербурге) megszakításokkal 1926 óta fennálló képviselete Szentpéterváron.
| Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa | |
 | |
| Rangja | főkonzulátus |
| Küldő ország | Lengyelország |
| Fogadó ország | Oroszország |
| Alapítva | 1926. október 2. |
| Vezető | Grzegorz Ślubowski (2019–) |
| Irányítószám | 191036 |
| Település | Szentpétervár |
| Elhelyezkedése | |
 Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa
Pozíció Szentpétervár térképén
| |
 é. sz. 59° 56′ 05″, k. h. 30° 22′ 12″ | |
| Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa weboldala EmbassyPages.com ID | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország szentpétervári főkonzulátusa témájú médiaállományokat. | |
Az első világháború idején Petrográdra keresztelt Szentpétervár volt az Orosz Birodalom fővárosa, több állam követsége is itt működött. 1918 márciusában[1] azonban a legnagyobb titokban átköltöztették a forradalom vezetőségét Moszkvába, majd hirtelen azt nevezték ki fővárosnak, így tulajdonképpen a képviseletek "alól" költözött el a főváros. 1918-ban a lengyel Kormányzósági Tanácsnak – az első lengyel kormány felállítását megelőzően a függetlenné vált országot irányító grémiumnak – már voltak képviselői Petrográdon. Ez tekinthető a későbbi konzulátus előtti első lengyel diplomáciai képviseletnek a városban.[2]
1921-ben véget ért a lengyel–szovjet háború, a békeszerződés rendelkezett a diplomáciai kapcsolatokról – ekkor nyitották Lengyelország moszkvai nagykövetségét. 1926-ban egy konzulátusok nyitásáról szóló államközi szerződést is kötöttek, majd ezt követően nyílt több lengyel képviselet is: főkonzulátus Harkivban, Minszkben és Tbilisziben, konzulátust pedig Kijevben és 1926. október 2-án[3] az akkor már Leningrádnak nevezett Szentpéterváron. A Néva parti város konzulátusának feladatai az Oroszországban rekedt lengyelek hazatérésének segítése, és a kulturális kapcsolatok elmélyítése volt.[4]
1937-38-ban, a "nagy tisztogatás" éveiben a konzulátus tevékenysége szinte teljesen megszűnt. 1938-ban ugyanakkor volt egy sajátos és jelentős feladata a diplomatáknak: megtudták, hogy az Alexandriai Szent Katalin-templomot bezárják, az oda eltemetett II. Szaniszló Ágost lengyel király maradványait haza kellett szállítani Lengyelországba. A szovjet hatóságok jelenlétében 1938. július 6-án végezték az exhumálást, melynek során nem csak a csontok, de kelmék, brokátok és a korona is előkerült. Ezeket vonaton indították útnak Lengyelország felé.[5] 1939 szeptemberében amikor a szovjet és a német csapatok lerohanták Lengyelországot, a konzulátus személyzetét – minden értéket hátrahagyva – evakuálták előbb a moszkvai nagykövetségre, majd onnan Helsinkibe.[4]
A konzulátus legközelebb 1972 márciusában nyílt meg, immár főkonzulátusként. 1992-ben külön megállapodást kötött Lengyelország a Leningrádi területtel, hogy a konzuli tevékenységet folytathassák. 1995-ben lépett hatályba az a konzuli megállapodás, amit az Orosz Föderációval kötöttek.[4] 2000-ben nyílt meg Szentpéterváron a Lengyel Intézet, ami Oroszországban a második lengyel kulturális központ (az első Moszkvában nyílt 1988-ban).[6]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
