Leventemozgalom
intézmény / From Wikipedia, the free encyclopedia
A leventeszervezetek a katonai előképzés legfontosabb szervezetei voltak Magyarországon az 1920-as évek elejétől a második világháború végéig. A leventeszervezetek a 12–21 év közötti, rendszerint iskolából kimaradt fiúk katonai előképzését és nemzeti szellemű nevelését szolgálták. A testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre. A trianoni békeszerződés katonai korlátozásainak kijátszására a leventeszervezeteket a testnevelésről alkotott 1921. évi LIII. törvény alapján szervezték meg. Az irányítást később, fokozatosan a Honvédelmi Minisztérium vette át. Az 1944-es nyilas hatalomátvételt követően a leventéket is harcba vetették. 1945 őszétől a németországi hadifogságból hazatérő leventéket több esetben irreguláris fegyveresek támadták meg.[1] Az egykori leventék közül sokan meghaltak, a szovjet csapatok Magyarországról a Gulag táboraiba hurcolták őket, vagy a nyugatra vonuló magyar hadsereggel Nyugat-Európában kerültek amerikai hadifogságba. A leventeszervezeteket 1945-ben rendelettel feloszlatták, a mozgalom országos parancsnokát, Béldy Alajos vezérezredest első fokon halálra, majd életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték (börtönkórházban halt meg), s csak 1994-ben mentették fel az ellene emelt vádak alól.