Mária-kegyhelyek
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Mária-kegyhelyek a Mária-tisztelet kiváltságos helyei. Kialakulásuk többnyire csodának vagy Mária-jelenésnek köszönhető. Olyan katolikus vagy ortodox kereszténység által elismert búcsújáró hely, ahol csodatévő Mária-képet vagy Mária-szobrot tisztelnek vagy a jelenéssel kapcsolatos tárgyat. Ezeknek tiszteletére sok esetben templomot építettek, illetve a zarándoklatokhoz alkalmas tereket alakítottak ki. Ezek azok a kegyhelyek – templomok, kápolnák –, ahová különleges vallási okból számos hívő zarándokol el a helyi ordinárius, megyés püspök jóváhagyása alapján. Ezen a vallási okok között szerepelhet például a bűnbánat, kegyelemkérés, betegek gyógyulási vágya. A kegyhelyek helyszínének közelében sok esetben gyógyító erejű kutakat, forrásokat tartanak tiszteletben.[1]
Újabb jelenségként Szűz Máriának előbb szobrokat majd legújabban óriásszobrokat állítanak ott, ahol csodás jelenés nem történt. Nagyobb közösségeknek, népeknek, néprészeknek is szükségük van ilyen szakrális csomópontok kialakítására, helyesebben megtalálására. Ezeken a szakrális csomópontokon rendre megjelentek a vidék lakói, és távolról jött zarándokok, hogy ezen ünnepekkor is átéljék a Szűz Mária ünnepeinek fordulóit. Közösségükkel (a kultuszhely vonzáskörzetének többi lakójával) kapcsolatukat fönntartsák, testi, lelki bajaikra gyógyulást találjanak. A kereszténység elterjedése óta pedig a búcsújárás szokása alakult ki. A keresztény országokban ezek a csomópontok az idő múlásával másodlagos hangsúlyt kaptak, elsődleges maradt a templomi istentisztelet. A szentek ereklyéi körüli tisztelet inkább a múlté maradt, a csodás események helyén bontakozott ki sokszor a kegyhelyek kialakulása.
A történelem során igen hamar, már az ókori egyházban megtaláljuk a Mária-kultusz dogmatikus alapjait. A Szűzanya legrégibb képe a Priscilla-katakombában a 2. századból ismert. A 4. századtól indult virágzásnak a Szent Szűz kultusza. Ugyancsak ebben az időben született a legtöbb máriás liturgikus szöveg, valamint megjelentek a Mária-ünnepek is. A középkorban kezdődött a Szűzanya szombati kultusza, valamint sajátos népi ájtatosságként volt jelen a Mária-siralom. A 19. században több új ünnep is született. 1854-ben IX. Piusz pápa kihirdette a szeplőtelen fogantatás dogmáját. 1907-ben a lourdes-i jelenések emlékére rendelt el ünnepet február 11-ére X. Piusz pápa. 1942-ben ajánlotta fel a világot Mária szeplőtelen szívének XII. Piusz pápa.