Mágia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A mágia (ógörög: μαγεία) ógörög eredetű szó, jelentése szerint ’varázslás’, ami az óperzsa mager alakból vezethető le. Eljárások rendszere; a fizikai erők kiiktatásával, pusztán akaraterő és meghatározott gyakorlatok, mozgások, jelek segítségével az élőlényekre, tárgyakra, eseményekre gyakorolt befolyás művészete. Olyan, gyakran ritualizált cselekményekkel kieszközölt hatások előidézése, amelynek erőforrása nem figyelhető meg.[1]
Aleister Crowley így fogalmazta megː „Oly tudomány és művészet, amely az akarattal összhangban változást idéz elő.”[2] A mágia azon a gondolaton nyugszik, hogy a világon mindent áthat a transzcendencia. Ha pedig így van, akkor a mágusok megpróbálnak meríteni ebből az energiából, hogy hatást gyakoroljanak olyan eseményekre, amelyeket racionális értelemben nem befolyásolhatnának.[3]
A mágia eredetileg a mágusok tudománya, később a varázslók titkos cselekedeteinek többnyire negatív megjelölése.[4]
A mágus az ókori Iránban általános elnevezése volt a gyógyító, álomfejtő [5] zoroasztriánus papságnak, akik egyszerű, önmegtagadó életet éltek, ismerték és tanították a vallási bölcsességet és indoiráni kultuszt végeztek. [4] A kifejezés a hellenisztikus kortól már a varázslók és asztrológusok megjelölése.[6]