Marina Ivanovna Cvetajeva
orosz költő és író / From Wikipedia, the free encyclopedia
Marina Ivanovna Cvetajeva (cirill betűkkel: Мари́на Ива́новна Цвета́ева; Moszkva, 1892. szeptember 26.; a Gergely-naptár szerint: október 8. – Jelabuga, 1941. augusztus 31.) orosz költő és író, az orosz modernizmus egyik legnagyobb alakja.
Marina Ivanovna Cvetajeva | |
Portré 1925-ből (Pjotr Ivanovics Sumov) | |
Született | 1892. október 8.[1][2][3][4][5] Moszkva[6][7][8][2][4] |
Elhunyt | 1941. augusztus 31. (48 évesen)[9][7][10][8][11] Jelabuga[12][7][8][4] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Szergej Efron (1912. január – )[13][14] |
Élettársa | Szofija Parnok |
Gyermekei |
|
Szülei | Ivan Cvetajev |
Foglalkozása | |
Halál oka | öngyilkosság |
Sírhelye | Jelabuga |
Írói pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Jellemző műfajok | |
Marina Ivanovna Cvetajeva aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Marina Ivanovna Cvetajeva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Marina Ivanovna Cvetajeva | |
Eredeti írásmódja: | Марина Ивановна Цветаева |
Hangsúlyjellel: | Мари́на Ива́новна Цвета́ева |
Egyéb alakjai átírva: | Marina Ivanovna Cvetaeva (könyvtári átírás) |
Ebben a szócikkben az orosz nevek magyaros átírásban szerepelnek. |
Úgy alkotott maradandó életművet, hogy a nagy irodalmi mozgalom, az avantgárd idején egyetlen irányzat mellett sem kötelezte el magát, költészetében egyedülálló szintézisét teremtette meg évszázadok művészi eredményeinek a mitológiától és az orosz népköltészettől Gyerzsavinon, Goethén, példaképén, Puskinon át egészen a legmodernebb vívmányokig, a különböző „izmusokig”.
Anyja korai halála és apja visszahúzódó, tudósi életmódja is arra predesztinálta, hogy korán önállósodjon – tizenhat évesen egyedül töltött egy nyarat Párizsban, és tizennyolc évesen, önerőből publikálta első verseskötetét. Tulajdonképpen a véletlennek köszönheti, hogy hamar bekerült az orosz avantgárd nagyjainak körébe, ami költői fejlődését elősegítette, de nem határozta meg.
Huszonöt évesen érte az 1917-es októberi orosz forradalom, amely felforgatta magánéletét: a polgárháború alatt kisebbik lánya éhen halt egy árvaházban, férje a Fehér Gárdában harcolt az új szovjethatalom ellen, és öt évig nem is látták egymást. Művészetének ugyan új forrása fakadt a hazafias ellenállás megéneklésével, a fehérek végső veresége azonban a férjet Konstantinápolyon át Prágába vetette, s Cvetajeva, követni akarván őt, az önkéntes száműzetést választotta.
Az új szovjet rendszer attól fogva tudomást sem vett róla, ám a berlini, prágai, párizsi emigránskörök sem ölelték keblükre a megfelelni semmilyen ideológiának nem akaró költőnőt. Amikor nagyobbik lánya, majd férje is repatriált, 1939-ben Cvetajeva is erre kényszerült. Lányára a Gulag várt, férjére a börtön, őrá pedig, 1941-ben, a német seregek betörése nyomán a kitelepítés Moszkvából Tatárföldre. Nehézségekkel, nélkülözésekkel, csapásokkal teli életének 48 éves korában, 1941. augusztus 31-én önkezével vetett véget.