Mauritz Béla
petrográfus, mineralógus, akadémikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Mauritz Béla (Kassa, 1881. május 3. – Budapest, 1971. február 15.) petrográfus, mineralógus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A magyarországi kőzettan úttörő jelentőségű, iskolateremtő egyénisége volt. Monografikus igénnyel feldolgozta a Kárpát-medencei magmás előfordulások, alkálikőzetek petrográfiáját. 1915-től 1949-ig volt az ásvány- és kőzettan nyilvános rendes egyetemi tanára a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1944-től 1945-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.
Gyors adatok
Mauritz Béla | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1881. május 3. Kassa |
Elhunyt | 1971. február 15. (89 évesen) Budapest |
Ismeretes mint | petrográfus, mineralógus |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Budapesti Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | geológia |
Kutatási terület | kőzettan, ásványtan |
Tudományos fokozat | a földtudományok doktora (1957) |
Munkahelyek | |
Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest | tanársegéd (1902–05, 1910–12), ny. rk. egyetemi tanár (1914–15), ny. r. egyetemi tanár (1915–49) |
Tudományos publikációk száma | kb. 60 |
Akadémiai tagság | levelező tag (1913), rendes tag (1923), tiszteleti tag (1942) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritz Béla témájú médiaállományokat. |
Bezárás