ukrán festő és grafikus From Wikipedia, the free encyclopedia
Mikola Szemenovics Szamokis (Nyizsin, 1860. október 25. – Szimferopol, 1944. január 18.) kozák származású ukrán festő és illusztrátor.
Mikola Szemenovics Szamokis | |
1929-ben | |
Született | 1860. október 25.[1][2] Nyizsin |
Elhunyt | 1944. január 18. (83 évesen)[3][2] Szimferopol |
Állampolgársága | |
Házastársa | Jelena Petrovna Szamokis-Szudkovszkaja |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Birodalmi Művészeti Akadémia |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | 1st civil cemetery of Simferopol |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola Szemenovics Szamokis témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az első világháború alatt az Oroszország Napja hetilap tudósítója volt, amely Oroszország egyik legnépszerűbb hazafias folyóirata volt 1910 és 1917 között. 1941-ben Sztálin-díjat kapott.[4]
Apja postás volt; valószínűleg magyar származású. Ifjúságát Noszivkán töltötte kozák anyai nagyapja családjával. Később a nyizsini klasszikus gimnáziumban (napjainkban (Nyizsini Állami Egyetem) végzett. Első kísérlete, hogy beiratkozzon a szentpétervári Cári Művészeti Akadémiára nem járt sikerrel. Bogdan Villevalde professzor egyik munkatársától segítséget kapott, így felvételt nyert az akadémiára, és ott tanult 1879-től 1885-ig Michail Clodt von Jürgensburg és Valerij Jakobi mellett. Számos díjat nyert.[5] A séta című festményét Pavel Mihajlovics Tretyjakov vásárolta meg.[6]
1885 és 1888 között Párizsban tanult Edouard Detaille-nél.[5] Amikor visszatért, Franz Roubaud-val a Kaukázusba utazott, hogy a tifliszi hadtörténeti múzeum panorámájához készítsen néhány nagy alkotást.[6] 1889-ben feleségül vette a jól ismert könyvillusztrátort, Jelena Szudkovszkaját.[7] A következő évben akadémikusnak nevezték ki. 1894-től 1918-ig az Akadémián tanított, ahol 1913-ban professzor lett.[5]
1904-ben a Nyiva magazin megbízásából az orosz–japán háború idején a frontra utazott, és festményalbumot készített.[5] 1915-ben néhány tanítványával az akadémián megalakították a „Művészeti Osztagot”, és a keleti frontra mentek vázlatokat készíteni.[6] Az 1917-es oroszországi forradalmak idején elvált feleségétől, az asszony Párizsba ment, és ott halt meg 1924-ben, bár egyes források szerint visszatért Oroszországba, és Viborgban halt meg.[8]
1918-ban, a régi akadémia megszüntetése után a dél-oroszországi fegyveres erőkkel Jaltába, majd 1922-ben Szimferopolba költözött, ahol művészileg tehetséges fiatalokat tanított, és végül hivatalos állami elismerést kapott, művészeti iskolát szervezhetett. 1934-ben megbízatását kapott: ügyvezető tanácsadóként tevékenykedett egy gigantikus panorámakép létrehozásában, amely Perekop ostromát ábrázolta.[5] 1936 után a harkovi művészeti intézetben dolgozott.
Az általa készített több ezer könyvillusztráció közül talán a legfigyelemreméltóbbak Marko Vovcsok, Ivan Nyecsuj-Levickij, műveihez készítettek; Nyikolaj Gogol: Tarasz Bulba és Nyikolaj Kutepov: A nagyfejedelmi, cári és imperátori vadászat Oroszországban című künyv.[6] Feleségével együtt dolgoztak a Holt lelkek illusztrálásán, és falfestményeket készítettek Carszkoje Szelo-i vasútállomásra..[7]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.