olasz énekesnő, műsorvezető, producer From Wikipedia, the free encyclopedia
Mina (Mina Anna Maria Mazzini művészneve) (Busto Arsizio, 1940. március 25. –) olasz énekesnő, műsorvezető, producer. Az olaszországi könnyűzene egyik legjelentősebb női előadója volt a 20. század második felében; 2006 óta svájci állampolgár. Az 1950-es évek végén induló karrierje alatt mintegy 1500 dalt énekelt, eladott lemezeinek példányszáma együttesen eléri a 150 milliót. Olyan hírességekkel voltak közös produkciói, mint Frank Sinatra, Louis Armstrong, Michael Jackson, Liza Minnelli, Barbra Streisand és Céline Dion. Bár a koncertezéstől 1978-ban visszavonult, a lemezkiadással nem hagyott fel, még hetvenéves korán túl sem.[1]
Mina | |
Egy tévéműsorban 1961-ben (Lelio Luttazzival) | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Mina Anna Maria Mazzini |
Álnév |
|
Született | 1940. március 25. (84 éves) Busto Arsizio |
Házastársa | Virgilio Crocco (1970. február 25. – 1973. október 18., halál) |
Élettárs |
|
Gyermekei |
|
Pályafutás | |
Műfajok | yé-yé, pop, R'n'B |
Aktív évek | 1958– |
Hangszer | ének |
Hang | szoprán |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók |
|
IPI-névazonosító | 00020286223 |
Mina weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mina témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Énekesként többek között a három oktávot átívelő hangterjedelmének köszönhette elismertségét, illetve annak, hogy több szempontból is új színt hozott az olasz könnyűzenei életbe. Ő volt az ország első női rock and roll énekese, és ő lett az 1960-as évek női egyenjogúsági mozgalmainak egyik vezéralakja is. Előadásmódjára az volt jellemző, hogy ötvözte a különféle modern zenei stílusokat a hagyományos olasz dalok előadásmódjával és a szvingzene jellegzetességeivel, mindez pedig az olasz könnyűzenei élet egyik legsokoldalúbb popzenei előadójává tette. Az 1960-as és '70-es években 15 éven keresztül uralta az olasz slágerlistákat, ez idő alatt Olaszországban utolérhetetlen sikerekre tett szert, de igen népszerű volt többek között az NSZK-ban és Japánban is.
1958-ban részt vett a La Bussola klubban, Marina di Pietrasantában egy slágerversenyen, és megnyerte az első díjat az Un’anima tra le mani című dallal. Sergio Bernardini lokáltulajdonos, showman volt a felfedezője.[2] Egy évvel később mutatta be először a televízióban: Nessuno című dalát az Il musichiere show-ban. 1960–61-ben È vero, Non sei felice, Io amo tu ami és Le mille bolle blu című dalaival részt vett a Sanremói Dalfesztiválon.
Televíziós karrierje 1963-ban szenvedett törést, amikor nyilvánosságra került viszonya a még házas színésszel, Corrado Panival, s emiatt a RAI-nál bojkottálták. A nézők nyomására ezt a cenzúrát két évvel később feloldották.[3] Az 1960-as és 1970-es években nőtt a népszerűségeː ő lett hazájában az egyik leghíresebb énekesnő. Külföldön is ismertté vált és francia, spanyol, török, német és japán nyelven énekelt. 1959 és 1969 között összesen 13 filmben szerepelt. Utolsó előadása 1974-ben az olasz televízióban a hatrészes Milleluci, amelyet Raffaella Carràval vezetett, amikor a ráadásprogramban az Ancora, ancora, ancora számot énekelte. Tíz év elteltével, 1978-ban visszatért a La Bussola klubba egy fellépésre. Ebből a koncertből megjelent egy album: Mina Live '78 címmel, ez volt az első élő nagylemeze.
A hatvanas évek vége óta Mina nagyon visszavonultan, a svájci Luganóban él. 1989-ben svájci állampolgár lett. 2006. január 10-én feleségül vette Eugenio Quaini kardiológus, akivel korábban 25 évig együtt élt. Még mindig sztár Olaszországban. Majdnem minden évben kiad egy új albumot; közülük kettőnek a producere Adriano Celentano volt.[4] A televíziós műsorok hozzájárultak mítoszához, bár 1978 óta nem jelent meg nyilvánosan. Silvio Berlusconi egyszer felkérte, hogy lépjen fel egyik tévéjében, de ő nem vállalta. 2010 körül Mina újságokba és magazinokba, például a La Stampába és a Vanity Fairbe írt cikket.
Fia, Massimiliano Pani az 1963. április 18-án Milánóban született zenész, producer és szerző.
Németországban megjelent 1962 márciusában Mina első német nyelvű kislemeze 24793-as katalógusszámon, a Polydornál. A dalok sikeres szerzői Werner Scharfenberger és Kurt Feltz voltak. Az A-oldal címe Heißer Sand (Forró homok), amely hamarosan sláger lett, s a Musikmarkt német zenei magazin slágerlistáján két hónapig tartotta az első helyet. 700 000 példányt adtak el belőle Németországban.[5] Mina olaszul (Sì lo so), franciául (Notre étoile) és spanyolul (Un desierto) is felvette a dalt, így 1,3 millió példányt értékesített világszerte. 1964-ig a Polydor tizenkét német nyelvű kislemezt adott ki vele. A Heißer Sand mellett hat másik dal is szerepelt a Musikmarktban, de nem került velük a 10 legjobb közé.
Luisella Viscont Mina beszédhangja az Io bacio… tu baci, Appuntamento in Riviera és a Mina… fuori la guardia filmekben.
Beszédhangját Luisella Visconti kölcsönözte az Io bacio… tu baci, Appuntamento in Riviera és Mina… fuori la guardia filmekben.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.