Monothelétizmus
From Wikipedia, the free encyclopedia
A monothelétizmus (görög monosz – egy, valamint theló - akarni/thelészisz - akarat) egy keresztény tan, amely szerint Krisztusnak két természete van - egy isteni és egy emberi - de csak egy akarata. Jézus Krisztus önálló személy ugyan, de akarata teljesen Isten kezében van.
A monotheléta tanítás a VII. században 638-től kezdve lényegében a 680-681-es VI. egyetemes (III. konstantinápolyi) zsinatig a Bizánci Birodalom hivatalosnak tekintett teológiai állásfoglalása volt. A VI. egyetemes zsinat eretnekségként ítélte el, és a mai napig tévtanításként van számon tartva. A monothelétizmus ellenfelei között olyan neves személyeket találhatunk, mint Hitvalló Szent Maximosz és I. Márton római pápa.