Monte Testaccio
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Monte Testaccio vagy Monte dei Cocci Róma egyik érdekes látványossága az ókorból, a mai Via Galvani területén helyezkedik el. I. e. 140 – i. sz. 250 között alakították ki a halmot, mely nem más, mint eldobált, repedt, sérült amforák (latinul testae) dombja. Ilyen tartóedényekben tárolták egykor a kereskedelemben értékesítésre szánt árut.
Róma történelmi központja | |
Világörökség | |
Monte Testaccio | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
Felvétel éve | 1980 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 41° 52′ 33″, k. h. 12° 28′ 32″41.875952, 12.475694 |
A mesterségesen kialakított domb 35-36 méter magas. Jelentőségére a régészek csak a 18. század végén figyeltek fel.
Eerdetére számos magyarázat született, a birodalom népeinek adóösszeírásait tartalmazó cserepeknek és a nérói tűzvész törmelékeinek egyaránt gondolták a halmot. De lehetett a Tiberis-menti cserépkikötő hulladéka is.
Legvalószínűbb, hogy a Hispania Baetica tartományból származó amfórák cserepei, amikben az antik Rómába szállították az olajat. A viszonylag durva kialakítású edények „egyszer használatosak” voltak, vagyis a szállítás után higiéniai okból összetörték ezeket.