Drive-elmélet
From Wikipedia, the free encyclopedia
A pszichológiában a drive-elmélet vagy késztetéselmélet igyekszik meghatározni, elemezni és osztályozni a pszichológiai indítókat. Egy drive egy „homeosztatikus zavar okozta izgalmi állapot”,[1] ösztönös igény, amely képes irányítani a személy viselkedését. Woodworth dinamikus elméletében olyan feszültség, amely saját megszüntetését eredményező viselkedést indít.[2]
A drive-elmélet alapja az az elv, hogy minden élő szervezet bizonyos pszichológiai szükségletekkel születik, és feszültség jön létre, ha ezek az igények nem teljesülnek. Amikor egy igény kielégült, a drive (szükség) csökken, és a szervezet visszatér a nyugodt homeosztatikus állapotba. Az elmélet szerint a drive egyre nő az idő múlásával, és egy visszacsatolási rendszert működtet, amely egy termosztáthoz hasonló (szándék és készenlét).[3]
A késztetéselméletek (drive-elméletek) olyan motivációs elméletek, amelyek nem az incentívek (ösztönzők: környezetben levő „húzó” ingerek), hanem a belső tényezők fontosságát emelik ki. A motivációt egyes szükségleti állapotok irányítják, amelyek a homeosztázis visszaállítására irányulnak. Ezeket nevezik késztetésnek, azaz drive-nak. A drive egy olyan hajtóerő, amely a megbomlott egyensúlyt helyreállító viselkedés felé irányít.[4]