I. Károly frank császár
frank király / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Nagy Károly, lat. Carolus Magnus vagy Karolus Magnus, franc./angol. Charlemagne (Liège/Prüm (?), 742. április 2.[3] – Aachen, 814. január 28.) Martell Károly unokája, Kis Pipin fia, frank király 768-tól. Államát nagy mértékben kiterjesztette, egyesítve Nyugat- és Közép-Európa nagy részét, létrehozva ezzel a Frank Birodalmat. Lombardia királyává koronáztatta magát, majd 800. december 25-én III. Leó pápa a karácsonyi misén Rómában a fejére helyezte a császári koronát, ezzel „római császárrá” (imperator augustus) koronázta őt. Ezzel mindkét fél a dicső Római Birodalom felélesztését szándékozott elérni. Úgy ismert, mint az első helyreállítója a nyugati császárságnak. A Német-római Császárság csak jóval halála után alakult meg, amikor I. (Nagy) Ottó német király 962-ben bevette Rómát, és császárrá koronáztatta magát. Nagy Károly hódításai és reformjai indították el Nyugat-Európa igazi történelmét és a középkort. Uralkodása úgy is ismert, mint a Karoling reneszánsz, a művészetek, a kultúra és a vallás feléledésének időszaka.
Ez a szócikk a frank uralkodóról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Károly (egyértelműsítő lap). |
Nagy Károly | |
Nagy Károly denariusa (812-814 k.) | |
frank király | |
Uralkodási ideje | |
768. október 9. – 814. január 28. | |
Koronázása | Noyon 768. október 9. |
Elődje | III. Pipin |
Utódja | I. Lajos |
római császár [1] | |
Uralkodási ideje | |
800. december 25. – 814. január 28. | |
Koronázása | Róma 800. december 25. |
Elődje | nem volt |
Utódja | I. Lajos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Karoling-ház |
Született | 742. április 2. Liège/Prüm (?) |
Elhunyt | 814. január 28. (71 évesen) Aachen |
Nyughelye | Aacheni dóm[2] |
Édesapja | III. Pipin frank király |
Édesanyja | Laoni Bertrada |
Testvére(i) |
|
Házastársa | ld. alul |
Gyermekei | ld. alul |
Nagy Károly aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Eredeti neve a latinban úgy maradt fenn, mint Carolos vagy Karol’s. Kis Pipin frank király és Laoni Bertrada fiaként ő követte apját a trónon öccsével, Karlmann-nal, társkirályként, annak 771-es haláláig. Károly folytatta apja pápaság felé közelítő politikáját és az egyház védelmezője lett, miután megsemmisítette a katolikus egyház központját, Rómát fenyegető longobárdokat és szent háborút indított a hispániai szaracénok ellen. Ezen hadjárat idején történt a legendás első roncesvallesi csata (roncevaux-i csata, 778), amelyet a francia őseposz, a Roland-ének mesél el. Több hadjáratot is vezetett az északi népek, többek között a szászok ellen. A védekező háború után pedig beolvasztotta őket a hatalmasra duzzadó birodalomba. Áttérítette őket a katolikus hitre, így megnyitva az utat a későbbi Szász-dinasztia hódításai előtt.
Nagy Károlyt tartják Franciaország és Németország atyjának, sőt úgy is emlegetik, mint Európa atyja. Ő volt az első császár Nyugat-Európában a Római Birodalom bukása óta. H. G. Wells mondta róla A short history of the world (magyar nyelven A világ története) című könyvében:
„ | Nagy Károly, aki 768-ban lépett trónra, egy olyan nagy birodalom urává tette magát, hogy már arra is gondolhatott, hogy felújítja a latin császári címet. Meghódította Észak-Itáliát és Róma urává tette magát.[4] | ” |