![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/8f/Flag_of_Yugoslavia_%25281943%25E2%2580%25931946%2529.svg/langhu-640px-Flag_of_Yugoslavia_%25281943%25E2%2580%25931946%2529.svg.png&w=640&q=50)
Nemzeti Felszabadító Hadsereg (Jugoszlávia)
kommunisták vezette nemzeti ellenállási mozgalom a második világháború alatt / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Nemzeti Felszabadító Hadsereg, vagy Jugoszláv Partizánok,[1] hivatalosan Jugoszlávia Nemzeti Felszabadító Hadserege és Partizán Különítményei (szerbhorvátul: Narodnooslobodilačka vojska i partizanski odredi Jugoslavije , szerbül: Народноослободилачка војска и партизански одреди Југославије)[2] egy a kommunisták által vezetett antifasiszta ellenálló mozgalom volt a tengelyhatalmakkal (főleg a náci Németországgal) szemben a megszállt Jugoszláviában a második világháborúban. A Josip Broz Tito[3] vezette partizánokat Európa leghatékonyabb tengelyellenes második világháború alatti ellenállási mozgalmának tartják.[4][5][6]
Nemzeti Felszabadító Hadsereg | |
![]() | |
A Jugoszláv Partizánok zászlaja | |
Dátum | 1941–1945 |
Ország | Jugoszlávia |
Személyzet | partizánok |
Típus | gerillahadsereg |
Feladat | Jugoszlávia felszabadítása a tengelyhatalmak uralma alól |
Méret | 80 000–800 000 |
Parancsnoki struktúra | alá-fölé rendeltség |
Parancsnokok | |
Főparancsnok | Josip Broz Tito |
Híres parancsnokok | Edvard Kardelj Ivan Ribar Vladimir Nazor Blažo Jovanović Rade Končar Ivo Lola Ribar Arso Jovanović Andrija Hebrang Svetozar Vukmanović Kosta Nađ Peko Dapčević Koča Popović Petar Drapšin Mihajlo Apostolski Nikola Ljubičić Fadil Hoxha Mitar Bakić Lazar Koliševski Ramiz Sadiku Boro Vukmirović Ivan Gošnjak Aleksandar Ranković Milovan Đilas Moša Pijade Sava Kovačević Boris Kidrič Franc Rozman Rodoljub Čolaković Vicko Krstulović Emin Duraku Osman Karabegović Hasan Brkić Slavko Rodić Vladimir Perić Ratomir Dugonjić Vlado Janić Capo Ivan Milutinović Vladimir Dedijer |
Kultúra és történelem | |
Színek | kék fehér vörös |
Háborús részvétel | második világháború |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Felszabadító Hadsereg témájú médiaállományokat. |
A partizánok, a második világháború kezdetén elsősorban gerillacsapatként működtek, a háború későbbi szakaszában hagyományos hadviselésben részt vevő nagyméretű katonai erőkké fejlődtek, amelyek létszáma 1944 végén körülbelül 650 000 volt, amelyek négy hadseregbe és 52 hadosztályba szerveződtek. A partizánok fő kinyilvánított céljai a jugoszláv területek felszabadítása a megszálló erőktől és egy soknemzetiségű szocialista szövetségi állam létrehozása Jugoszláviában.
A partizánok Tito kezdeményezésére szerveződtek a tengelyhatalmak 1941. áprilisi jugoszláviai inváziója után, és miután Németország júniusban megtámadta a Szovjetuniót, aktív gerillahadjáratba kezdtek a megszálló csapatok ellen. Júliusban nagyszabású felkelés indult, amelyhez később Draža Mihailović csetnikjei is csatlakoztak, ami a rövid életű Uzsicei Köztársaság létrejöttéhez vezetett. Válaszul a tengelyhatalmak egy sor offenzívát indítottak, de nem sikerült teljesen elpusztítaniuk a rendkívül mozgékony partizánokat és vezetésüket. 1943 végére, ahogy a csetnik együttműködés mértéke a tengelyhatalmakkal nyilvánvalóvá vált, a szövetségesek támogatásukat Mihailovićról Tito csapataira helyezték át, és a teheráni konferencián a partizánok hivatalos elismerésben részesültek. 1944 őszén a partizánok és a szovjet Vörös Hadsereg a belgrádi offenzívájukat követően felszabadították Belgrádot. A háború végére a partizánok birtokba vették az egész országot, valamint Triesztet és Karintiát is. A háború után a Nemzeti Felszabadító Hadsereget átszervezték az újonnan megalakult Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság reguláris fegyveres erejévé.