Nikolaus Harnoncourt
osztrák karmester / From Wikipedia, the free encyclopedia
Nikolaus Harnoncourt ([ˈharnõkuːr]) (eredeti nevén Johann Nicolaus Graf de la Fontaine und d’Harnoncourt-Unverzagt) (Berlin, 1929. december 6. – St. Georgen im Attergau, 2016. március 5.[21]) Erasmus- és Grammy-díjas osztrák gordonkaművész, karmester, zenei szakíró, a historikus zenei előadásmód egyik apostola. A bécsi klasszika és a barokk zenéjének előadási gyakorlatára döntő hatást gyakorolt az általa alapított Concentus Musicus kamarazenekar koncertjeivel és hangfelvételeivel, valamint írásaival, elsősorban 1982-ben írt Musik als Klangrede című könyvével (magyarul A beszédszerű zene, Zeneműkiadó, 1989). 1972-től dirigálta a világ jelentős szimfonikus zenekarait, két alkalommal, 2001-ben és 2003-ban vezényelte a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje műsorát.
Nikolaus Harnoncourt | |
Született | Johann Nikolaus Harnoncourt 1929. december 6.[1][2][3][4][5] Berlin[6][7] |
Elhunyt | 2016. március 5. (86 évesen)[8][2][4][5][9] Sankt Georgen im Attergau[10][2] |
Állampolgársága | osztrák |
Házastársa | Alice Harnoncourt (1953–)[11][2][12] |
Gyermekei |
|
Szülei | Ladislaja Harnoncourt Eberhard Harnoncourt |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikolaus Harnoncourt témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |