Noé
From Wikipedia, the free encyclopedia
Noé (héber נֹחַ, נוֹחַ, biblikus héber Noaẖ, mai Nōăḥ, arab نُوح Nūḥ, ógörög Νῶε, Nóe) a Héber Biblia (keresztény Ószövetség) egyik szereplője.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Noé (egyértelműsítő lap). |
Noé | |
Noé, Daniel Maclise festménye, 1850 körül | |
Született | kb. i. e. 2948[1] Mezopotámia |
Szülei | Bat-Enosh Lámek (Noé apja) |
Felesége | nincs megnevezve a Bibliában |
Elhunyt | kb. i. e. 1998[2] |
Szerepe | A Biblia szerint Noé Isten parancsára építette meg bárkáját, hogy megmentse családját és a föld állatvilágát az özönvíztől. |
A Wikimédia Commons tartalmaz Noé témájú médiaállományokat. |
Lámek fia,[3] az Ószövetség alapján Ádám 10. nemzetségbeli utóda,[4] egy istenfélő ember egy istentelen korban.[5] Az emberiség második ősatyja, mivel az egész emberiséget elpusztító vízözönből csak ő menekült meg családjával együtt (feleségével, három fiával és három menyével, összesen nyolc emberrel), hogy fiaiban, Sémben, Kámban és Jáfetben továbbvigye az emberi életet.[6] Isten a vízözön után megáldotta Noét fiaival együtt, szaporodásra és a természet fölötti uralomra rendelte őket, mintegy megismételve az első emberpárnak mondott áldást.[7]
Noéról nemcsak Mózes első könyve és a posztbiblikus zsidó irodalom legnagyobb tematikus rendszerbe foglalt gyűjteménye, a Talmud szól, hanem az iszlám elsődleges forrása és szent irata, a Korán is az öt legnagyobb próféta egyikének tartja.