Érsekújvár
város Szlovákiában / From Wikipedia, the free encyclopedia
Érsekújvár (szlovákul: Nové Zámky, németül: Neuhäus(e)l, latinul: Novum Castrum, törökül: Uyvar) város Szlovákiában. A Nyitrai kerülethez tartozó Érsekújvári járás székhelye. A város a Kisalföld északi részén fekszik és a Nyitra folyó partján épült, melyet az itt kialakított Nyitra-csatorna kapcsol a Vág folyóhoz. A városhoz tartozik Jánosmajor (Jánov dvor) és Nyitrai-telep (Nitrianska osada) is.
Érsekújvár (Nové Zámky) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nyitrai | ||
Járás | Érsekújvári | ||
Rang | város | ||
Polgármester | Klein Ottokár[1] | ||
Irányítószám | 940 01 | ||
Körzethívószám | 00421 (0) 35 | ||
Forgalmi rendszám | NZ | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 37 791 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 546 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 119 m | ||
Terület | 72,5653 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 58′ 59″, k. h. 18° 10′ 22″47.983055555556, 18.172777777778 | |||
Érsekújvár weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Érsekújvár témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Fontos forgalmi csomópont rendelkezik vasúti pályaudvarral és a 64-es (Komárom-Nyitra) és a 75-ös (Vágsellye-Sáró) országos főutak találkozásával. A városnak 1932 óta repülőtere is van. Ma elsősorban sportlétesítményekről ismert a város és jégkorongban az érsekújvári bikákat lehet kiemelni. Az 1982-ben átadott Egyetemi Kórháza révén országos jelentőségű egészségügyi központtá vált.
Lakói a 16. század végéig csaknem kizárólag magyarok voltak, ezután a háborúk hatásaként más nemzetiségek is megjelentek.[3] Egészen a második világháború végéig a magyar elem maradt a domináns a városban. Az azt követő időszakban folyamatosan csökkent és a 2021-es népszámláláson a számuk a lakosság 21,44%-a (8101 ember) mondta magyarnak magát. Jelenleg a város egyetlen magyar iskolájába körülbelül a gyerekek tizede jár. A magyar óvodáknak köszönhetően azonban elmondható, hogy oda szlovák gyermekek is járnak.[4] A város műemlékeinek nagy része a második világháború alatt megsemmisült.
Érsekújvár a Kisalföld északi részén – amelyet Szlovákiában Dunamenti-alföldnek neveznek –, a Nyitra partján található. A várostól 6 km-re keletre folyik a Zsitva, a várostól északra pedig a Tormás patak. A város az Érsekújvári-lapályon terül el, amely – mint neve is mutatja – régen kiterjedt mocsár volt. 119 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik. 100 km-re van Pozsonytól, és 120 km-re Budapesttől.
Érsekújvár a Nyitrai kerülethez tartozó Érsekújvári járás székhelye. Nyitra vármegyéhez tartozik annak alapítása óta. A trianoni békeszerződés előtt a vármegye egyik járása volt az Érsekújvári járás. Ennek székhelye 1886-tól – amikor a vármegyéknek állandó járási székhelyeket kellett kijelölniük – Nagysurány volt. Maga Érsekújvár azonban az 1871-es községi törvény megalkotásától kezdve rendezett tanácsú város volt, így nem tartozott a járáshoz.
A város 1918-tól csehszlovák fennhatóság alá került, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban. A Csehszlovákiához került korábbi magyar területeken 1918-tól 1922-ig a régi közigazgatási felosztás maradt érvényben, de az Érsekújvári járás székhelye ekkor már Érsekújvár volt.
1922-ben Csehszlovákia közigazgatási felosztását átalakították, úgynevezett nagymegyéket hoztak létre, a mai Szlovákia területén hatot, melyek közül Érsekújvár és az Érsekújvári járás a Nyitra székhelyűhöz tartozott. A városok nagy részét ekkor a járásokhoz csatolták, így Érsekújvár az Érsekújvári járás része lett. 1928-ban a nagymegyék megszűntek, ezután Szlovákia területe közvetlenül járásokra oszlott, de ezek határai lényegében változatlanok maradtak.
A város és környéke az első bécsi döntéstől (1938) a moszkvai fegyverszünetig (1945) ismét Magyarország része, ez idő alatt az ekkor létrehozott Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye székhelye volt. 1939. július 15-én megyei várossá alakult. E rangot 1945-ig tartotta meg, amikor ismét Csehszlovákiához került és a járáshoz csatolták, melynek továbbra is a székhelye maradt.
Az Érsekújvári járás 1945-től 1960-ig a Nyitrai kerülethez tartozott, majd 1990-ig – jelentősen megnövekedett területtel – a Pozsony székhelyű Nyugat-Szlovákiai kerülethez. 1990-ben megszűntek a kerületek, Szlovákia ismét közvetlenül járásokra (Okres) oszlott. 1996-ban azonban megint hat kerületet hoztak létre, melyek közül az Érsekújvári járás ismét a Nyitraihoz tartozik.
Területe
A város teljes területe 7257 ha, mely az 1996-os adatok alapján az alábbi módon oszlik meg:
- 5477 ha – mezőgazdasági föld, ebből
- 5040 ha – szántóföld,
- 59 ha – szőlő;
- 777 ha – nem mezőgazdasági föld, ebből
- 196 ha – erdő,
- 581 ha – beépített rész.
A város területén található mesterséges tó az Új Bánya-tó (Nová Baňa), illetve a Kurzweil-tó (más néven Bánya-tó), mely egykor Kurzweil Gáspár majd fia, Emil téglagyárának agyagbányájaként szolgált.
Városrészek
A város több részre tagolható:
- Városrész: Újgúg (Nový Gúg);
- Lakótelepek: Bástya I (Bašty II), Bástya II (Bašty I), Dél (Juh), Folyópart (Nábrežie), Vasút előtt (Prednádražie), Nyugati lakótelep (Západ);
- Egyéb részek: Nagyliget (Veľký háj);
- Majorok: A városhoz tartozik Jánosmajor (Jánov dvor), Nyitrai-telep (Nitrianska osada) és a ma már nem létező Margithalma.
Közúton Érsekújvárról a 75-ös úton elérhető Vágsellye (innen az E571-es úton Pozsony), az 509-es úton Párkány, a 64-es úton Komárom vagy Nyitra.
Vasúton elérhető Berlin, Prága, Pozsony, Budapest, Nyitra, Komárom. Érsekújváron halad keresztül a 130-as vasútvonal Pozsonyból Párkány államhatárig. Innen indul a 140-es vonal Nagysurányon keresztül Nyitrára és Privigyére, valamint a 135-ös vonal Komárom államhatárig. Az Aranyosmarótra és Zólyomba közlekedő vonatok egy része is érinti Érsekújvárt, azonban a 151-es aranyosmaróti és a 150-es zólyomi vasútvonal Nagysurányból indul, ezért a Pozsonyból Zólyomba közlekedő gyorsvonatok a Tótmegyer és Nagysurány közötti vasútvonalon elkerülik Érsekújvárt.
Népviseletét Nyulassy Lajos (1837) és Löger Gusztáv (1899) is megörökítette.
A népességének alakulásában jelentős szerepet játszott a vár törököktől való visszafoglalása 1685-ben, melynek során a várvédőket lemészárolták. Ezt követően megindult az újratelepítés és Érsekújvár 1691-ben mezővárosi rangot kapott. Jelentősek voltak még az egyes járványok, melyek súlyos csapást mértek Érsekújvárra is. 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott. Az államfordulat után 1922-ben elveszítette városi címét, melyet csak 1960-ban kapott vissza. A magyar értelmiség egy része nem kapott állampolgárságot az első Csehszlovák köztársaságban, illetve a hivatalnokoknak és egyéb állami alkalmazottaknak, akik nem tettek esküt, megszűnt a munkaviszonyuk, részben pedig kiutasították őket. A város két világháború közötti népszámlálási adatain a csehszlovák nemzeti érdekek, illetve az új betelepülők (hivatalnokok, kolonisták) csoportjai látszódnak. Az első bécsi döntést követően a cseh és szlovák kolonisták és hivatalnokok nagy része elhagyta a várost. Nagy részük önként, egy részüket kiűzték még az átmeneti katonai közigazgatás alatt. 1938–1945 között a város Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye székhelye volt. A második világháború végén, 1944. októberében és 1945. márciusában stratégiai fontosságú vasútállomása miatt három súlyos légitámadás érte, amelyek elpusztították épületeinek kétharmadát és megölték mintegy 2 ezer lakosát. A vasútállomáson az átutazók egy része is halálát lelte.[5] Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták. Magyar lakosságának egy része elmenekült, jelentősebb részét a második világháború után Magyarországra telepítették, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A háború utáni magyarellenes állami intézkedések éreztették hatásukat a nemzetiségi kimutatásokban is. A lakosság növekedése a szocialista tervgazdaság központi ipartelepítésének is köszönhető. A prágai tavasz elfojtását követően többen disszidáltak. A bársonyos forradalmat követően a tervgazdaságot leépítették, a privatizáció során számos nagy foglalkoztatottságú állami céget tönkretettek. A munkahelyhiány elvándorlást eredményezett, s ma is magas a külföldön jobb megélhetést keresők száma.
1880-ban 10584 lakosából 7819 magyar és 1466 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 11299 lakosából 9875 magyar és 900 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 13385 lakosából 12197 magyar és 822 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 16228 lakosából 14838 magyar és 964 szlovák anyanyelvű volt.
1919-ben 19943 lakosából 12379 magyar, 6851 csehszlovák, 453 egyéb nemzetiségű, 258 német és 9 ruszin volt. Ebből 17 612 katolikus, 1934 zsidó, 168 református, 137 evangélikus, 13 görögkatolikus és 24 egyéb vallású volt.[6]
1921-ben 19023 lakosából 9378 magyar és 7686 csehszlovák volt. A hivatalosan kimutatott számadatok alapján a korabeli csehszlovák tankönyvek a csehszlovák államfordulatig harcos magyar bástyaként hivatkozzák, melyet a fordulat erősen megrázott.[7]
1930-ban 22457 lakosából 10193 magyar, 9561 csehszlovák, 1609 zsidó, 256 német, 17 ruszin, 303 egyéb nemzetiségű és 518 állampolgárság nélküli volt. Ebből 18457 katolikus, 2535 izraelita, 256 evangélikus, 224 református, 27 görögkatolikus és 958 egyéb vallású volt.
1941-ben 23306 lakosából 21553 magyar és 1308 szlovák volt.
1970-ben 24962 lakosából 6937 magyar, 17706 szlovák és 194 cseh volt.[8]
1980-ban 34147 lakosából 9460 magyar, 24094 szlovák és 331 cseh volt.[9]
1991-ben 42923 lakosából 13350 magyar és 28680 szlovák volt.
2001-ben 42262 lakosából 11632 magyar és 29446 szlovák volt.
2011-ben 39 646 lakosából 8863 (22,36%) magyar, 25 618 (64,62%) szlovák és 4642 nem megállapított nemzetiségű.[10]
2021-ben 37 791 lakosából 8101 (+1056; 21,43%) magyar, 26 543 (+707; 70,23%) szlovák, 36 (+36) cigány, 9 (+14) ruszin, 527 (+58) egyéb és 2575 ismeretlen nemzetiségű volt.[11][12][13]
A város lakosságának változása a történelem folyamán:
Év | Lakó |
---|---|
1694 | 1200 |
1713 | 1525 |
1731 | 2970 |
1755 | 3873 |
1779 | 4671 |
1787 | 5167 |
1811 | 5493 |
1821 | 5957 |
1830 | 6904 |
Év | Lakó |
---|---|
1851 | 6936 |
1857 | 7622 |
1869 | 9483 |
1880 | 10 584 |
1890 | 11 299 |
1900 | 13 204 |
1910 | 16 228 |
Év | Lakó |
---|---|
1940 | 23 306 |
1945 | 13 400 |
1946 | 18 710 |
1950 | 20 031 |
1961 | 22 041 |
1965 | 23 457 |
1991 | 42 923 |
2001 | 42 262 |
2011 | 39 646 |
Nemzetiségi összetétel:
Év (adatok százalékban) | |||||||||
1700 | 1720 | 1890 | 1910 | 1930 | 1938 | 1991 | 2001 | 2011 | |
Magyar | 61 | 46 | 71 | 91,43 | 45 | 88 | 31,10 | 27,50 | 22,36 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Szlovák | 25 | 36 | 8 | 5,94 | 42 | 9,5 | 66,82 | 69,70 | 64,62 |
Német | 13 | 17 | 4 | 2 | - | - | - | <0,1 | <0,05 |
Cigány | - | - | 3 | - | - | - | - | 0,11 | |
Zsidó | - | - | 13 | 8,48 | 8 | - | - | 0,4 | 0,07 |
Cseh | - | - | - | - | - | - | - | - | 0,54 |
Őskor és ókor
A területe már az újkőkorban lakott volt. A mai város területén elsősorban zselizi típusú kerámiákra találtak, az itteni település lakói növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A feltárások során találtak itt bronzkori sírokat is. A bronzkori lakosok halottaikat égették és hamvaikat urnákba helyezték, emellett a sírokba különböző ékszerekre és munkaeszközökre akadtak.
Az egykori Nyárhíd településrészen rablótámadás során zsákmányolt tárgyak kerültek a felszínre. Vörös égetett kerámia tálakat találtak itt domborműves díszítéssel és növényi ornamentikával (terra sigilata).
Vaskori leletek kerültek elő a Bajcs határában található Ragonya területéről a Kr. e. 5–3. századból. Ezek trák-szkíta hamvasztásos sírok voltak, melyekből több vastárgy és korongozott kerámia is előkerült. A Kr. e. 2. századból római sírkövek maradtak az utókorra, melyeket az egykori Klein malomba (ezt 1972-ben felrobbantották) építettek be a római légiók pecsétes tégláival együtt.
Középkor
Kora középkor
A város délnyugati részén tárták fel a Kisalföld egyik legnagyobb avar-szláv temetőjét a 7–9. századokból. Összesen 528 sírt tártak fel, melyek közül 12 lovassír. Bennük nyakékeket, gyűrűket, bronz fülbevalókat, kerámiákat és állati csontokat is találtak. A település feltehetőleg kézműves-kereskedelmi jellegű volt, és a Via Bohemica („Cseh út”, későbbi nevén Via Magna, „Nagy út”) mentén feküdhetett. A 9–10. században érkeztek a területre a honfoglaló magyarok.
Nyárhíd, Lék, Gúg, Györök
A város a középkor során még nem létezett, így története a területén elhelyezkedő községek történetével egyezik meg. Települést legkorábban a 11–13. században hoztak létre itt. Ezen korai települések közül négy feltártat és történelmileg igazoltat találunk: Nyárhíd, Lék, Gúg, Györök. Ezen településeket 1691-ben csatolták a városhoz.
Nyárhíd a mai városközponttól 3 km-re északra feküdt. Első említése 1183-ból származik, ekkor a község vámhíddal rendelkezett a Nyitra folyón. A községen haladt át a Via Magna, mely Budát és Prágát kötötte össze. A másik meglévő út észak felé, Privigyére vezetett. Nyárhíd királyi település volt egészen 1245-ig, amikor IV. Béla a kunoknak adományozta. A kunokkal jelentkező problémák miatt 1264-ben a király visszavette a községet, és a csútmonostori Szent Euszták premontrei kolostornak (ma: Csőt, Budatétény része, a kolostor az M0-s híd melletti Nagy-Háros-szigeten állt) adományozta. 1295-ben Csútmonostor elcserélte a községet Esztergommal. Ettől kezdve az esztergomi érsek tulajdona lett.
Lék a Komáromi és Naszvadi út kereszteződésétől északra, a Nyitra folyó bal partján terült el. A község a Pázmán nemzetség tulajdona volt. 1317-ben Károly Róbert az esztergomi érseknek adományozta.[14] 1544-ben Várdai Pál érsek a faluban predialista családok tulajdonjogát erősítette meg.[15]
Gúg feltehetően alapítójáról kapta a nevét. Gúg a mai városközponttól 2,5 km-re feküdt a Nyitra folyó bal oldalán, a Berek nevű erdő mellett. A települést először 1295-ben említik, amikor az esztergomi érsek megvette a székesfehérvári johannitáktól.
Györök (néhol Gyorok) az Udvard és Nyárhíd közötti gázlónál terült el. Első említése 1247-ből származik.[16] Valószínűleg 1317-ben Károly Róbert az esztergomi érseknek adományozta.[14]
Az érsekújvári vár
A mohácsi vész után, de kiváltképp Buda elfoglalását követően megnőtt az igény a végvárrendszer kiépítésére. Várdai Pál esztergomi érsek saját birtokai védelmében léki birtokán, a Nyitra bal partján elrendelte egy erődítmény építését. Az építkezés 1545–1546 között történt. Az ekkori erőd egy négybástyás egyszerű palánkvár volt, amely már elkészültekor is elavultnak számított, mivel facölöpjei gyorsan rongálódtak. A vár fejlődésének második szakasza Oláh Miklós (1493–1568) esztergomi érsek idejére esik. Ő megerősítette a palánkvárat. Ezt a várat Castrum Novumnak nevezték. Ekkoriban már magyar neveként az Oláhújvár kezdett elterjedni, éppen az érsek munkássága miatt. Oláh Miklós után Verancsics Antal lett az érsek. Az ő ideje alatt, 1571. július 7-én a bécsi Haditanács elhatározta, hogy a Nyitra jobb partjára egy új erődöt emel, mivel a régi várat annak kedvezőtlen helyzete és elavult volta miatt nem tudták tovább tartani. Ez az építkezés 1573-ban kezdődött meg, és 1580-ban fejeződött be. A várat Ottavio és Giulio Baldigara olasz építészek tervezték. Zserotin Frigyes vezette az építkezéseket (a Zserotin és Frigyes bástyákat róla nevezték el). A tervek alapján a vár egy várost foglalt magában, melyben derékszögű utcatrendszert alakítottak ki, téglalap alakú főtérrel. A vár hatszög alaprajzú volt, és hat fülesbástyája volt. Érsekújvár (Novum Castellum vagy Castellum Novum) így a kor egyik legkorszerűbb reneszánsz erődje lett. Hasonló várak Európában másutt is voltak, ilyen Károlyváros és Naarden erődje. A vár hat bástyájának a neve: Zserotin, Frigyes (Mihály), Cseh, Forgách, Császár és Ernő bástya. A bástyák nevének eredete:
- A Zserotin és Frigyes később (a Frigyes Mihály lett) bástyák az építésvezetőről;
- A Forgách bástya Forgách Simonról, a Dunáninneni kerület főkapitányáról;
- Az Ernő bástya Ernő főhercegről, Magyarország helytartójáról;
- A Császár bástya Miksa magyar királyról és egyben német-római császárról kapta a nevét;
- A Cseh bástya a cseh rendeknek az építésre felajánlott anyagi hozzájárulása miatt kapta a nevét.[17]
Az erődítmény két kapuja a Bécsi és Esztergomi kapu volt. Alatta összetett alagútrendszer húzódott. A várat vizesárokkal vették körbe, melybe a Nyitra vizét vezették. A várat Zserotin Frigyes 1580. október 2-án adta át Forgách Simonnak, aki így Újvár kapitánya lett.
A főtér nyugati felében a várkapitány palotája állt, ahol fürdő is volt. A 16. század utolsó negyedében a kapitány palotája mellett építették fel a református templomot. Ez a templom már egy 1595-ös metszeten látható. Az erőd legnagyobb temploma volt. Az érsekújvári kálvinista gyülekezetnek két lelkésze volt. Ebben az időben és az idők folyamán háromszor székelt itt református püspök. Az 1600-as években a református templom mellett építettek fel egy kupolával rendelkező épületet, amely a református kollégiumnak adott otthont. 1584–1585 között épült az érsekújvári plébániatemplom és a mögötte található plébániai iskola. Pázmány Péter az 1620-as években, a főtér északi oldalán egyemeletes érseki palotát építtetett és a reformáció visszaszorítására ferencrendi szerzeteseket hívott a városba. 1631. május 24-én maga Pázmány szentelte fel a ferences templomot és kolostort. A városban három temető volt, egy mindjárt a plébániatemplom mellett a váron belül, a másik kettő a ma is létező Szűz Mária-kápolna (1700-ban épült) és a Szent Háromság-kápolna (1722-ben épült) helyén, a váron kívül volt.
Változó idők – Érsekújvár különböző uralmak alatt
Rendi felkelések
Az 1605-ös Bocskai-féle felkelés alkalmával Mátyás főherceg titkos megállapodást kötött Bocskaival, hogy a várat az ő kezére adja, mivel félt, hogy esetleg a török elfoglalná. A bécsi békében a várat visszakapták a császáriak.[18] 1606-ban a császár a zsitvatoroki békében 20 évre békét kötött a portával. Újvárra azonban nem köszöntött béke, mivel Bethlen Gábor már 1620-ban elindult elfoglalni a Felvidéket.
1621. március 12-én Nyitra vármegye hűségesküt tett II. Ferdinándnak, amit csak Thurzó Szaniszló, Litassy István és Csuty Gáspár ellenzett.[19] 1621 áprilisában az ostromlott Érsekújvárba rendelte Csuty Gáspárt Thurzó Szaniszló mellé.[20] 1621 májusában és júniusában végig az ostromlott várban tartózkodott, sőt május 16-án Bethlen tárgyalóbiztosnak is kinevezte Thurzó Szaniszlóval és Hoffmann Györggyel együtt.[21] Érsekújvárott Csuty a belső elhárítást is vezette, amely megakadályozta a vár feladását és időhúzó tárgyalásba bocsátkoztak Forgách Zsigmond nádorral.[22] 1621. július 10-én Bethlen vezére, Horvát István nagy győzelmet aratott az őket ostromló császáriak fölött.[23]
A rendek azonban hamarosan Bethlen ellen fordultak, így az 1621-es nikolsburgi békében elvesztette Újvárt.
A török kor
Bővebben: Köbölkúti csata |
Bővebben: Érsekújvár ostroma (1663) |
Esztergom vármegye a megszállt székhely miatt itt tartotta közgyűléseit.
A törökök nem gondolták komolyan a császárral kötött békét, így többször portyáztak a Garam és a Vág mentén. 1652-ben Nagyvezekénynél, a vezekényi csatában Forgách Ádám érsekújvári várkapitány 1 300 emberével legyőzte a 4 000 fős török sereget, és kiszabadította az általuk ejtett mintegy 150 foglyot. 48 keresztény[forrás?] és 800 török esett el a csatában, azonban az elesettek között volt négy Esterházy is. 1652. szeptemberében Nyitra vármegye 200 lovast rendelt fenntartani Újvárba.[24]
1655 december végén Érsekújvár környékén a törökök három falut kiraboltak és a lakosságot részint leölték, részint fogságba vitték. 1661-ben és 1662-ben, valamint 1664-ben ismét Érsekújvár környékén garázdálkodtak. 1661-ben 200 embert, 1662-ben egy behódolt faluból két nemest, egy cigányt és negyven jobbágyot, 1664-ben pedig újabb 200 keresztényt vittek el, sőt átkeltek a Vágdunán, s annak partján három csallóközi falut vertek fel, a 40 éven felüli lakosságot levágták, az ifjúságot pedig foglyul ejtették.[25]
1663-ban Köprülü Ahmed nagyvezír vezetésével a török új hadjáratra indult. 1663. augusztus 4-én két küldött hamis hírt hozott Forgách Ádámnak, hogy a törökök Párkánynál egy pontonhídon kelnek át a Dunán. Az északi oldalon már 4-5 ezer török volt, azonban a Duna áradása elvitte a pontonhidat, így a török tábor ketté lett vágva. Forgách merész vállalkozásra szánta el magát: ötezer emberével elhagyta az érsekújvári várat és elindult a török ellen. A hír azonban hamis volt, a teljes török sereg átkelt ugyanis a Dunán és elindult Érsekújvár felé. Augusztus 6-án Forgách Ádám Köbölkútnál érte el a törököt. A törökök serege 20-25 000 fő volt, Kose Ali, Gurdzsu Mehmed és a budai Sari Husszein pasa vezették a török sereget. A csata Forgách seregének vereségével végződött, melyben meghalt az újvári vár legtöbb védője is. Újvárra gyorsan segédcsapatok érkeztek Komáromból és Győrből. Augusztus 8-án a törökök a vár alá vonultak, és augusztus 18-án elkezdték a vár ostromát. Az ostrom előtt felégették a váralját és elpusztították a környéket, többek között ekkor pusztult el Lék, Gúg és Nyárhíd is. A törökök a Forgách, Zserotin és Frigyes bástyákat támadták, melyek gyengén voltak erődítve. Augusztus 26-án megérkeztek a vár alá a tatárok, majd hamarosan a kozákok és a havasalföldi, illetve moldvai fejedelem segédcsapatai is. Így az ostromló sereg teljes száma 100-120 ezerre nőtt. Szeptember 22-én két szerencsétlen robbanást követően beomlottak a falak a Frigyes bástyánál, és a magyarok szabad elvonulás ellenében szeptember 24-én megadták magukat. A várat a törökök szeptember 26-án vették birtokba. Ezután megalakították az Újvári ejáletet. Érsekújvár eleste komoly következményekkel járt. Nyitra, Léva, Galgóc, Komját, Nógrád, Drégely és Buják környéke a török portyák áldozata lett. Noha Érsekújvár csak 22 évig volt török kézen, a törökök nagy károkat okoztak a környéken. A Szent Adalbert plébániatemplomot török minaretté alakították, a református templomot pedig nagymecsetté. A katolikus templom képeit, szobrait és egyéb műkincseit kidobták és megsemmisítették.[26] Az Újvári ejáletnek ezen idő alatt két helytartója volt: Kurd Mehmed pasa és Kücsük Mehmed pasa. A török pasák az érseki palotában székeltek. A protestáns kollégiumot továbbra is iskolaként, illetve könyvtárként használták. A ferencrendi kolostort a törökök laktanyának, a templomot lőpor- és élelmiszerraktárnak használták.
A felszabadítás és a városi kiváltságok
Bővebben: A török kiűzése Magyarországról |
Az 1680-as években XI. Ince pápa és a német rendek megelégelték a török jelenlétet Magyarországon, ezért rákényszerítették I. Lipótot, hogy űzze ki a törököt. Így pápai védnökség alatt megalakult a Szent Liga, amelyhez Lengyelország, a német rendek és Velence is csatlakoztak. 1686-tól az oroszok is háborút indítottak a török ellen. 1683. október 9-én Párkány mellett vereséget mértek a Szent Liga csapatai a törökre és elfoglalták a várost, négynapos ostrom után október 28-án kapitulált Esztergom is. A gyors kapituláció miatt Kara Musztafa nagyvezír Buda vásárterén felakasztatta Ibrahim esztergomi pasát. Esztergom elfoglalásával Érsekújvár utánpótlási lehetősége megszűnt.
1685. július 7-én érkeztek meg a szövetséges csapatok Újvár alá. Hannibal Heister és Aeneas Caprara megkezdte a vár ostromát az esztergomi kapunál. Augusztusra Ibrahim vezír segítséget küldött a vár felmentésére, a segédcsapatokat azonban legyőzték Lotaringiai Károly főherceg csapatai 1685. augusztus 16-án a táti csatában. 1685. augusztus 19-én támadást intéztek a vár ellen. Reggel 7 órakor 3000 katona ostromolta meg a várat, két óra múlva a törökök kitűzték a fehér zászlót. Az ostromlók ekkor már nem törődtek a megadással és az 5000 várvédő nagy részét lemészárolták.[27] Jacobus Tollius 1687-es útja során még mindig a szörnyű pusztítás nyomait említi az erődített várossal kapcsolatban, valamint elcsodálkozott azon, hogy az ostromló fegyverek és -művek még mindig eredeti helyükön voltak.[28] I. Lipót a várat 1691-ben 10 ezer forint ellenében, s a fenntartási költségek állásával visszaadta Széchényi György esztergomi érseknek,[29] aki 1691. október 29-én Érsekújvárt a vár alatti terület kivételével városi rangra emelte. Az érsek kiűzte Érsekújvárról a protestánsokat, akiknek a temploma vagy az ostrom alatt, vagy azt követően semmisült meg. A kiváltságlevélben a városhoz csatolták a már elpusztult négy középkori település (Nyárhíd, Lék, Györök és Gúg) területét is. 1733. június 6-án Esterházy Imre egyesítette a váralját a várossal. A Városi Tanács a felszabadulás után az egykori református kollégiumban kapott helyet.
A kuruc kor
A kuruc kor 1704-ben köszöntött Újvárra. 1704. november 16-án a várat harc nélkül birtokba vették a kurucok, majd Bottyán János lett a vár parancsnoka. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc hosszabb ideig tartózkodott a várban. Itt írta alá 1706. május 20-án a fegyverszünetet. A kurucok itt adták ki a Mercurius Veridicus („Igazmondó Merkúr”) című hadiújság néhány számát. 1708 szeptemberében Sigbert Heister lövetni kezdte Érsekújvárt, de bevenni nem tudta. Érsekújvárral kapcsolatba hozható Ocskay László kuruc brigadéros sorsa is, aki nem sokkal a trencséni csata után állt át a császár oldalára. Jávorka Ádám hadnagy 1710. január 1-jén elfogta Ocskayt, akit Újváron hadbíróság elé állítottak, és 3-án a város főtéren lefejeztek. Ezen a helyen ma egy bronz emléktábla áll (emléktáblát készítettek már 1929-ben, 1975-ben is, amelyeket a politikai változások miatt eltávolítottak).
A császári seregek 1710. szeptember 14-én vették ostrom alá a várost, és szeptember 23-án el is foglalták. 1724–1725 között az érsekújvári erődöt III. Károly király parancsára lebontották. Ezzel véget ért az erőd 150 éves története. A vár körüli vizesárkot 1822-ben szüntették meg. Azonban a város alaprajzában máig látható a hatszög alakú elrendezés.
A nyílt mezőváros és a boldog békeidők
1797-től haláláig, 1813. január 15-ig Bernolák Antal volt a helyi katolikus esperes, illetve az egyházi iskola felügyelője. Szobra a főtéren található, hamvai a Szentháromság kápolnában nyugszanak, a Bernolák park mellett. Róla van elnevezve a városi könyvtár,[30] és 1992-től az ő nevét viseli a helyi egyházi általános iskola is.[31]
V. Ferdinánd király 1843. február 1-jén megerősítette a város címerhasználati jogát. Az 1848–49-es szabadságharcban Érsekújvár, mint nyílt város nem vett részt a harcokban, de a különböző seregek gyakran keresztülvonultak rajta. 1848-ban a jobbágyság megszüntetésével Érsekújvár önállósodott, megszűnt az esztergomi érsekhez fűződő hűbéri viszony. Ettől kezdve a város élén polgármester állt.
A város gazdasága és kereskedelme
A 18. században Érsekújvár főleg mezőgazdasági jellegű település volt. A 19. században került csak sor jelentősebb mértékben a kézműipar elterjedésére, bár már kisebb-nagyobb próbálkozások előtte is megjelentek. A legrégibb céhet a cserzővargák alapították, még 1609-ben. 1816-ban már 325 iparos és kereskedő működött a városban. A kereskedelmet főleg betelepült idegenek (zsidók, szerbek, görögök, olaszok és örmények) tartották a kezükben. 1848-ban alakult meg a takarékpénztár. 1872-ben megszüntették a céheket, ezután több iparegylet (szabó, kovács, kalapos, cipész) keletkezett. Ezeken kívül jelentős volt még a malomipar és téglagyártás. Az első 13 kerekű malmot még Pázmány Péter alapította itt. 1883-tól évente rendszeresen marha- és lóvásárokat tartottak. A téglagyár pedig ADK (Adler–Deutsch–Kurtzweil) jelzésű téglákat gyártott. A téglagyárat eredetileg 1889-ben alapította Kurtzweil Gáspár. Ma róla van elnevezve az újvári halastó, ahonnan eredetileg az agyagot bányászták. Kezdetben KG jelzésű téglákat gyártottak (Kurtzweil Gáspár Cserép- és Téglagyára). Eredetileg csak 30 alkalmazottat foglalkoztatott, évente 1,5 millió téglát gyártottak itt. A 19. század végén változás állt be a város mezőgazdaságában, mivel elkezdtek nagyobb mennyiségben gyümölcsöt és szőlőt termeszteni. 1900. május 1-jén indult be a Bánhegyi-féle bőrgyár, mely 1904-től már cipőt is gyártott. A gázgyár 1902-ben, a lengyár 1906-ban létesült.
Iskolaügy, sport és egészségügy
Az oktatás kiemelkedő jelentőségű támogatója volt Flenger Mihály (1771–1825). Az ő pénzügyi adományával alakult meg 1829-ben a róla elnevezett lányiskola. 1842-ben megalakult az algimnázium. Az első óvoda, mely hosszú ideig Nyitra vármegyében az egyetlen volt, 1843-ban nyílt meg. 1854-ben az érsekújvári tanítóképzőt áthelyezték Esztergomba. 1861-ben Simor János esztergomi érsek megalapította a Simor-leányiskolát. 1911-ben átadták a gimnázium új épületét, melyben ma a szlovák tannyelvű gimnázium székel.
1907-ben alakult meg az ESE, az Érsekújvári Sport Egylet.
A városban az 1700-as évek elején pestis, 1831-ben kolera pusztított. A városban az első gyógyszertár 1764-ben nyílt meg. A városban ispotály is nyílt, amelynek azonban nem a gyógyítás volt a fő feladata, hanem a betegekről, idősekről és magatehetetlenekről gondoskodtak itt. Érsekújvárnak sokáig nem volt saját orvosa. Még 1803-ban is a sebészeti beavatkozásokat népi felcserek végezték. Az Érsekújvári Kórház megépítéséhez szükséges anyagi háttér megteremtésében Kapisztóry Ferenc (1818–1900) vállalt osztályrészt. A kórház építése 1894-ben kezdődött és 1896. június 1-jén adták át. Az első igazgatója Dr. Dohmann István volt. Egy kivételével a kórház ápolónői a Páli Szent Vince által alapított szerzetesrend tagjai, az Irgalmas Nővérek voltak.[32] Az országos jelentőségű Érsekújvári Egyetemi Kórházat 1969 és 1982 között építették.[33]
Közlekedés
1850-ben nyílt meg a forgalom előtt a Párkánynána-Pozsony között a vasútvonal. Ezzel megteremtődött a vasúti összeköttetés Bécs és Pest között, melynek egyik csomópontja Érsekújvár lett. 1902-ben alapították a városban a postát.
Más nemzetiségek megjelenése
A cigányok 1782-ben telepedtek le Érsekújvárott, és megalapították a pérót (ezt az 1960-as években számolták fel). 1856-tól 1868-ig cigányiskola is működött a városban. A zsidók csak 1840-től telepedhettek le. 1859-ben épült fel a neológ zsinagóga (ez a második világháború alatt megsérült, majd lebontották). A hitközségben beállt szakadások miatt 1880-ban ortodox zsinagógát is építettek a városban.
Katonaság
1850-től a városban lovasezred állomásozott. 1893-ban felépítették a huszárkaszárnyát.
A magyar millennium
A millenniumot kicsit megkésve ünnepelték a lakosok, hiszen a tervezett Kossuth- és Czuczor-szobrok csak 1906-ra lettek készen. Mindkettő Székely Ernő szobrász alkotása volt. 1906-ban a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulójának alkalmából mindkét szobrot felavatták a főtéren, amely akkor vette fel a Kossuth tér nevet. Emellett a város három emléktáblát is készíttetett Tóth András debreceni szobrásszal: Bottyán Jánosnak a Népbank épületén, II. Rákóczi Ferencnek az érseki palotán (1703-ban itt lakott), Bercsényi Miklósnak pedig a ferences kolostor (1704–1708 között itt lakott) falán. Ezen emléktáblák közül már csak Bercsényié van meg, az érseki palotát 1945 után lebontották, a Kossuth-szobrot 1919-ben ledöntötték. A régi Czuczor-szobor 1945-ben tűnt el. Az evangélikus templom 1905-ben épült.
Az első világháború, Csehszlovákia és az első bécsi döntés
Az első világháború vége
Az első világháborúban a település nem sérült meg különösebben. Érsekújvár számára az első világháború vége új háborút hozott. A csehszlovák hadsereg (a mai Dél-Szlovákiában gyakorlatilag kizárólag csehekből állt) megérkezését a városba megelőzte egy rablóbanda, mely fosztogatott Érsekújvárott:
„ | Meglepő epizód volt a Virág-féle rablóbanda. A banda azt a célt szolgálta, hogy a csehek előtt betört egy-egy városba, ott a fölállított gépfegyverekkel, tüzekkel pánikot keltett. A megrémült lakosság a közelben levő cseh katonasághoz fordult segítségért. Olyan jegyzőkönyveket vettek föl, hogy a cseheket egyenesen úgy hívták be a városba, mint rendcsinálókat. Ezek a jegyzőkönyvek állítólag az antant főbizottsága elé kerültek. | ” |
– Baranyai József: A vesztőhelytől az internáló táborig |
Az érsekújvári levéltárban található csehszlovák források szerint a rablóbanda az egykori honvédségből állt össze, amelynek eredeti célja a csehszlovák seregek megállítása volt a tornóci hídnál. Egy kis összecsapás után azonban a magyar katonák szétfutottak, majd részint rendezetlenül visszatértek a városba, ahonnan az éjszaka folyamán a város trezorjával a polgármester a rendőrség biztosítása mellett Komáromba menekült. Így a város védtelen maradt a fosztogatással szemben. A csehszlovák sereg elől a banda kocsikkal megrakodva Komárom felé haladt tovább, ahol azután elfogták őket.
1919. június 3-án elfoglalta a várost a Magyar Vörös Hadsereg, azonban június 19–20. között a csehek ellentámadásában Érsekújvár elesett. Cseh oldalról elesett Jiří Jelínek őrnagy. Az új államhatalom rendeleteket foganatosított a magyarság ellen. Ledöntötték a Kossuth- és a Czuczor-szobrot, fokozatosan leépítették a magyar iskolahálózatot.
A két háború közti időszak
- 1920-ban megnyitották az első szlovák nyelvű osztályt. 1921-ben az állami gimnáziumot reálgimnáziummá alakították. 1924-ben megalapították az első állami népiskolát és polgári iskolát a Czuczor Gergely utcában. 1925-ben a gimnáziumot átvette a várostól a csehszlovák állam. Az 1935/1936-os tanévre már sikerült elérni, hogy több diák tanult a szlovák tagozaton, mint a magyaron.
- 1921-ben a Szokol Testnevelési Egylet elkezdte építeni a Szokolház nevű sportházat. 1922-ben emellett avatták fel az elesett legionáriusok emlékművét.
- 1923. január 1-jétől Érsekújvárt nagyközséggé degradálták, bár Városi Tanácsát megtarthatta. Ugyanebben az évben szlovák nyelvű emléktáblát avattak Bernolák Antal sírjánál.
- 1923-ban megjelent Érsekújvárott az első autóbusz. Felépült a Baťa üzletház. A Bláha és Aranyoroszlán Szállók tovább működhettek.
- 1924-ben kiépítették a vasutasnegyedet (a háború alatt lebombázták, ma a három hidak után városrész), ahová betelepített lakosokat költöztettek a nemzetiségi arány javítása céljából.
- 1928-ban vezették be az elektromosságot, és ebben az évben helyeztek el emléktáblát Ján Majzon szülőházán. 1931-ben a zlíni Baťa Tamás megvette a helyi bőrgyárat, és további fejlesztéseket hajtott végre benne. 1932-ben Baťa repülőteret is épített itt. Ugyanebben az évben látogatott el Móricz Zsigmond is Érsekújvárra. Felesége, Simonyi Mária ugyanis érsekújvári származású volt.
- 1933-tól fűszergyár is működött itt.
- 1934-ben megalapították a Matica slovenská helyi kirendeltségét.
- 1935. augusztus 18-án az egykori vár néhány kövének felhasználásával a Czuczor Gergely utcán emlékművet avattak a török uralom alól való felszabadulás 250. évfordulójának emlékére.
- 1936-ban múzeumot létesítettek az Aranyoroszlán Szállóban.
- 1937-ben a Bernolák téren szobrot emeltek Bernolák Antalnak.
- 1938-ban Tatarik Emil (1887–1957), a csehszlovák sakktársaság tagja, megnyitotta a Strandot – a helyi szabadtéri fürdőt, mely a város északi részén helyezkedik el, a Nyitra folyó két ága között.
Az első bécsi döntés és a második világháború
1938-ban Érsekújvár volt a Felvidék 4. legnagyobb városa Pozsony, Kassa és Nagyszombat után. Az első bécsi döntés értelmében 1938. november 8-án Érsekújvár visszakerült Magyarországhoz. A magyar csapatokat ünneplő tömeg fogadta a város főterén.[34] A bevonuló magyar csapatok ledöntötték a legionáriusok emlékművét. A Szent Jobbot szállító aranyvonat 1939. április 30-án érkezett Érsekújvárra.
Érsekújvár 1939. július 15-étől megyei város lett.
A református templomot 1942-ben adták át. A templomot 1957-ben újították fel. A gimnáziumot visszanevezték Pázmány Péter Gimnáziumnak. 1944. március 19-én a Margaréta-terv értelmében a német katonaság elfoglalta Magyarországot.
Megkezdődött a holokauszt. 1944. július 13-án az újvári zsidóságot koncentrációs táborba szállították. A 4800 zsidóból 4386 meghalt Auschwitzban. A zsidókat az Érsekújvár-környéki falvakból és Szencről is Érsekújvárott gyűjtötték össze, ahonnan azután a koncentrációs táborba szállították őket.
A bombázások
A második világháborúban a mai szlovákiai városok közül Érsekújvár volt a legbombázottabb város. Angol és amerikai gépek összesen három alkalommal bombázták a várost ebben az időben. Két bombázás volt 1944 őszén: 1944. október 7-én és 14-én.[35] Október 14-én szőnyegbombázással a vasútállomás teljes környékét megsemmisítették. A mozdonyház területén 364 lövedék-krátert számoltak meg. Csak a víztorony maradt meg nagyobb sérülések nélkül, miközben 40 mozdony, 1 370 megrakott vagonnal megsemmisült.[36][37]
A legtragikusabb a harmadik bombázás volt 1945. március 14-én (két héttel az oroszok bevonulása előtt), amikor az angol-amerikai repülők 700 bombát dobtak a városra. A város kétharmad része elpusztult, a bombázások következtében 4000 lakos halt meg, 6 000 lakos maradt fedél nélkül,[38] 3 394 házból 2 023 lakóház pusztult el. A legtöbb történelmi épület elpusztult, vagy 1945 után lebontották őket. Az eltűnt épületek közé tartozik a városháza, az Arany Oroszlán Szálló, a várkapitány háza, az érseki palota (mely a török pasák és II. Rákóczi Ferenc székhelye volt), a neológ zsinagóga 1858-ból, a Zserotin téri zsidó polgári iskola épülete. A Fő tér régi épületei közül csak a két templom és a ferences kolostor maradt meg. A bombázások során keletkezett romokat még 1946-ban is takarították. Az érseki palota csak gyengébben sérült, ennek ellenére az akkori városi tanács a lebontása mellett döntött, hasonlóan jártak el az impozáns neológ zsinagóga esetében is, melynek a hajója megsérült, a tornyai azonban sértetlenek maradtak, végül azonban ez is lebontásra került.
1945. március 29-én a II. ukrán front elérte a várost, így Érsekújvárott befejeződött a második világháború.
Kitelepítések, kényszermunkák, a szocializmus ideje és rendszerváltás
1945 után sem köszöntött Érsekújvárra a béke. Az önkormányzatot megszüntették, majd helyette egy főleg idegenekből álló Közigazgatási Bizottságot hoztak létre, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács nevezett ki. 1945. április 24-től kezdődően a városban Járási Nemzeti Bizottság működött. Ekkor a szlovák lakosság 50%-a a Demokrata pártra, 40%-a a Kommunista pártra, 8%-a a Munka Pártra és 2%-a a Szabadság Pártra szavazott.
A háború befejezését követően egyfajta „népvándorlás” volt jellemző egész Európára. Érsekújvár vidékére is elsősorban olyan betelepülők érkeztek Észak-Szlovákiából, akik a náci kollaboráns Szlovák Állam idejében aktív politikai tevékenységet folytattak. Itt aztán mint a szlovakizáció képviselői tevékenykedtek.
1947–48-ra megérett a helyzet a magyar lakosság kitelepítésére is. Mivel erre Beneš a németek kitelepítésével ellentétben nem kapott nemzetközi jóváhagyást, ezért csak lakosságcseréről lehetett szó. A csehszlovák-magyar lakosságcsere elsősorban a tehetősebb polgárokat érintette. 1946-ban felállították Újvárban a Körzeti Betelepedési Hivatalt, amely az Érsekújvári, Ógyallai és Verebélyi járásokban bírt joghatósággal. Magyarországra 252 családot telepítettek ki, melyből 132 család birtokolta az újvári határ 45%-át. Helyükre 244 család (1500 személy) érkezett Békéscsabáról.
Az érkezőket anyagi jólétről biztosították, melyet meg is kaptak. Ez később konfliktusforrás lett, mivel az újonnan érkezettek nem értettek a földműveléshez, felélték a nagy házakat, majd általában a földekkel együtt drága pénzen továbbadták őket. Így a mezőgazdasági termelés visszaesett. Míg a kitelepítettek római katolikusok voltak, a betelepülők evangélikusok. A reszlovakizáció emellett folyamatosan zajlott. A hivatalos állami ideológia szerint Szlovákiában nem éltek magyarok, csak az 1000 éves elnyomás alatt elmagyarosított szlovákok. Így a helyi lakosságot arra bírták rá, hogy vallják magukat szlováknak. Aki ezt vonakodott megtenni, azt kényszermunkára és kitelepítésre ítélték a Szudétavidékre. Az első reszlovakizációs dekrétumot 1948. január 11-én adták ki.
1948 februárjában kormányválság keletkezett, a Demokrata Párt megerősítette kereszténydemokrata irányultságát, a szociáldemokraták viszont megerősítették a szövetséget a kommunistákkal. Ezen kormányválság eredményeképp kommunista kormány alakult. Újvárban is megalakult a Járási Akciós Bizottság, mely február 28-án felvonulást tartott. A kommunista párt rövid időn belül betiltotta a többi pártot. Elkezdődött a kollektivizálás, az államosítás és a vallás üldözése.
Az országban elsőként 1949. március 20-án itt alapították meg a csehszlovákiai magyarság kulturális szervezetének, a Csemadok-nak első alapszervezetét.[39] 1948-ban Dél-Szlovákia egyik legnagyobb gyárát, a Baťa cipőgyárat államosították. Ezt hamarosan átépítették az elektrotechnikai Elektrosvit gyárrá. Több új vállalatot is alapítottak a városban, köztük a Milexet (tejüzem), a Vunart, a Slovliket és a Teslát (elektrotechnikai). Felépült az új híd, ismét felépült a lebombázott vasúti negyed (a köznyelvben csak: "három hidak után"), átadták az új kórházat. Ez a gazdasági fellendülés a 60-as évek közepéig töretlen volt, azután lassult.
Az 1968-as eseményekbe a helyiek röplapok terjesztésével (Szocializmus Emberi Arccal) kapcsolódtak be. 1968. augusztus 20-án a Varsói Szerződés államai elfoglalták az országot. Elkezdődött a normalizáció. Erre az időre esik a lakótelepi építkezések nagy része. A Jednota bevásárlóközpont építését 1971-ben kezdték meg és 1976-ban adták át.
1989-ben Érsekújvár Fő terén is volt egy gyűlés, melyre a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű párt tagjai is eljöttek. 1990 júniusában megalakult Érsekújvárott is az önkormányzat. 1993. január 1-jétől, Csehszlovákia felbomlásával a város a Szlovák Köztársaság része lett. 1996-ban a köztársasági elnök látogatott a városba. A Fő téren újra felállították a Szentháromság-szobrot, több személyt rehabilitáltak. Emlékművet avattak a deportált zsidóknak és a második világháború befejezésének 50. évfordulójára. Megépült az új kultúrközpont, a vásárcsarnok, és a Millennium sportcsarnok.
Címer
A város címerében zöld mezőben ezüst színnel a csillag alakú vár van ábrázolva. A címerkészítők címertanilag a várat egyedülállóan jelenítették meg, mivel a címerben láthatók a bástyák elővédművei is, melyekből összesen hat darab van háromszög alaprajzzal. A címer közepén kör alakú főteret ábrázoltak, melyből hat irányba indulnak ki az utak a bástyák irányában. A címert először V. Ferdinánd király 1843. február 16-ai címerlevelében engedi használni. A miniatúrába azonban olyan elemek is belekerültek, melyek a heraldika szabályainak ellentmondanak, nevezetesen zöld mezőben piros erőd és klasszicista ábrázolási elemek.
A címerhasználatot 1979. december 11-én újították meg. A várat egy kora gót pajzsba helyezték, ami kicsit anakronisztikus, hiszen a kora gót pajzs használata a 14. századra tehető, a várat pedig a 16. században kezdték építeni. A pajzsot később kicserélték alul ívelt késő gót pajzsra, amely már megfelelő. A címer használata:
- a város pecsétjén,
- a polgármester jelképeiben,
- a tiszteletbeli polgár és egyéb emléklapokon,
- az érsekújvári Városi Hivatal épületén,
- a város tanácskozó és ülésező termeiben,
- a város területének megjelölésében,
- a városi képviselők és a Városi Hivatal dolgozóinak igazolványán,
- a Városi Rendőrség és Tűzoltóság egyenruháin és járművein.
A címer használatát írásos dokumentumokon, illetve a címeres pecséteket csak akkor alkalmazzák, ha a város szerveinek döntéseiről, illetve rendelkezéseiről van szó, valamint különleges események alkalmával. Címerrel ellátott levelezőpapírt csak a Városi Hivatal és a polgármester használ. A város címerének számít a címer egyszínű megjelenítése fémből, kerámiából vagy egyéb anyagból. A városi címert a polgármester előzetes engedélye alapján ingyenesen jogi és magánszemélyek is használhatják, ha a város népszerűsítéséről és képviseletéről van szó. A térítési díjat a címer vállalkozói célokra történő felhasználására a Városi Tanács szabályozza.
Pecsét
A városi pecsétet a címer alkotja, mely körül Mesto Nové Zámky (Érsekújvár város) felirat látható. A pecsét a polgármesternél van letétben. A pecsét használata:
- jelentős dokumentumok és rendelkezések hitelesítésére,
- a tiszteletbeli polgár emléklapon,
- egyéb, a polgármester vagy a Városi Tanács által meghatározott esetekben.
Zászló
A városi zászló két vízszintes sávból (fehér és zöld) áll, melyek magasságának aránya 1:1. Fordítottan helyezkednek el a színek Vágújhely zászlóján. A felső sáv ezüst vagy fehér, az alsó sáv zöld. Hasonlóan, mint az ország más városainak zászlói, az érsekújvári is úgynevezett fecskefarokban végződik (arányai 2:3). A zászlót a polgármester és a város szervei használják hivatalos és ünnepélyes alkalmakkor olyan módon, hogy a hivatali épületeken vagy azon épületeken, melyekben az eseményt megrendezik, kifüggesztik. A zászló használatát a polgármester szabja meg. Ha a városi és állami zászlót együtt használják, a két zászlót azonos magasságban függesztik ki és az állami zászló elölnézetből a városi zászló bal oldalán van.
A városi zászló használatánál be kell tartani:
- a zászlón nem lehet semmilyen szöveg, ábrázolás, kép, szalag,
- a zászlótartó oszlopon a városi zászlót kivéve nem lehet más zászló,
- a városi zászlót tilos használni sérült vagy piszkos formában.
Az érsekújvári cigányzenekar
1900-ban, miután megépült az Érsekújvár-Nagysurány vasútvonal, Érsekújvár jelentős vasúti csomópont lett.
Az eredeti érsekújvári vasútállomás középen földszintes, két oldalt pedig kétszintes épület volt, mely a 19. században a nagyobb méretű épületek közé tartozott. A vasúti étkezőnek 24 órás nyitvatartása és 1919-ben hatvan alkalmazottja volt, száz férőhellyel.
Már a 18. század második felében cigány családok telepedtek le a városban. Az első írásos emlékek a cigányokról 1775-76-ig nyúlnak vissza. A városi krónikában 1783-ból találunk egy bejegyzést, amikor is a cigányokat két csoportra osztják: az egyik csoportot az "új városi jobbágyok" alkotják, a második csoportba pedig 13 család tartozott, akik báránynyíróként dolgoztak. Őket az Esztergomi érsekség telepítette le 1782-ben, hogy így mentse meg őket a kivégzéstől, mely a Honti per miatt várt rájuk. 1843-ban az érsekség kezdeményezésével jött létre az első cigány polgári iskola is, amely 1865–1868-ig működött.
A cigányság leggyakrabban kovács mesterségben (és rokon foglalkozásokban: lakatos, fúró-, szög-, kazánkészítő), valamint agyagfeldolgozásban (téglakészítő) talált munkát. Különleges csoportot alkotott a kereskedelemmel foglalkozó cigányság, akik elsősorban baromfi-, tojás-, gyümölcs-, zöldség-, vasáru-, de disznó- és lókereskedelemmel is foglalkoztak. A cigányok felvásárolták a régi ruhákat, rongyokat és csontokat is. Néhány cigány dolgozott mint napszámos mezőgazdasági munkákban is, azonban a 19. század végére a többségük a keletkező iparban talált megélhetést.
El nem hanyagolható azonban a muzsikus cigányok csoportja sem. 1854-ben Érsekújvárott 43 cigánycsalád élt, 218 taggal, akik közül 22 zenész volt. A 19. század végén Kolompár Komlós Lajos érsekújvári származású cigányprímás nemcsak otthon, hanem Bécsben, Budapesten, Londonban, Berlinben és Drezdában is ismert lett. A 19. század második felében az újvári vasútállomás jellegzetessége lett a helyi cigányzenekar, mely a „Rákóczi-indulóval“ fogadta a beérkező és távozó vonatokat.[36][40] Ez a jó szokás fennmaradt egészen az első világháború végéig, bár a Bach-korszakban be volt tiltva. Az első világháború után a bevonuló cseh csapatok a magyar cigányzenét betiltották. 1938-tól aztán 1944-ig ismét játszhattak a cigányok. A világháború után aztán többet senkinek nem jutott eszébe ezen szokás felújítása. A cigányzenekar alapításáról a következő legendák maradtak fenn:[41]
A legenda szerint egy újvári származású esztergomi kanonok nagyon szeretett szerenádokat adni beöltözése előtt. Végrendeletében ezért a vagyonát az újvári muzsikus cigányokra hagyta, akiknek meghagyta, hogy az újvári állomáson mindig cigányzenével fogadják és búcsúztassák az utasokat.
Egy másik történet szerint az Érsekújvár környéki vadászatok adták a cigányzene alapját. A vadászatok után az urak bejöttek mulatni a városba. Mivel az urak szerették a cigányzenét, gyakran kérték a prímást. Így esett meg, hogy a mulatságokon az akkori idők leghíresebb bandája játszott, Kolompár Komlós Lajos vezetése alatt. Az egyik urat azonban ki kellett a bandának kísérni az állomásig és míg el nem ment a vonat, addig játszaniuk kellett. A muzsika a vonat utasainak is tetszett, ezért pénzt dobtak a cigányoknak. Ekkor az úr így szólt Ugron Gábor Lajos prímáshoz: „Ezt megcsinálhatjátok máskor is.” Azóta napi négy alkalommal játszott a cigányzenekar az újvári állomáson.
A harmadik legenda szerint Teleki Sámuel, a híres Afrika-kutató tért haza egyszer és az újvári állomáson utazott keresztül. Amikor a vonat beért az állomásra, megcsapta a fülét a cigányzene. Kinézett az ablakon és látta, hogy valamilyen oknál fogva a cigányok éppen a vendéglőben zenéltek. Annyira megörült, hogy hosszú évekig tartó utazása után ismét hall otthoni cigányzenét, hogy rögtön alapítványt tett, melynek járulékából bizonyos összeget kap az a cigányzenekar, amely az utasokat zeneszóval köszönti.
Sokan hallották az újvári cigányzenét. Az átutazó perzsa sahnak a perzsa himnuszt is eljátszották. A hagyomány úgy tartja, hogy Erzsébet királyné is átutazott Érsekújváron, és nagyon meghatotta a cigányzene.
A város gazdasága a múltban nagyrészt a mezőgazdaságra épült. Bár a cserzővargák már 1609-ben megalapították itt első céhüket, az ipar és a kereskedelem igazán csak a 19. században terjedt el. Kassák Lajos is egy érsekújvári lakatosműhelyben inaskodott. A 20. század elejére a város legjelentősebb iparága a bőr- és cipőgyártás lett, emellett azonban működött itt lengyár, téglagyár és gázgyár is. Az első világháború után nem történt jelentős változás az ipari termelésben, a cipőgyárat átvette a csehországi Baťa cég. A szocializmusban az itteni cipőgyártást megszüntették, és Érsekújvárra helyeztek két nagy elektrotechnikai céget: a Teslát, mely főként égőtestek gyártásával foglalkozott és az Elektrosvitet, amely főleg ezek burkolatát gyártotta, emellett bányászlámpákat és abszorpciós hűtőszekrényeket is gyártott. A gázgyár továbbra is megmaradt, emellett felépült a Novofruct, mely konzervipari termékeket gyártott és a Mäsokombinát Novum, mely húsfeldolgozással foglalkozott, továbbá a Sigma szivattyúgyár is itt létesült. A rendszerváltozás után az összes régi céget privatizálták, a termelés nagyrészt megszűnt. Szerencsére a termelés megszűnése fokozatos volt, így a város meg tudta tartani a villanyégők gyártása terén szerzett hosszú éves tapasztalatait. Ennek ellenére a cégek terén még mindig viszonylag nagy fluktuáció mondható a városban. Jelentősebb foglalkoztató csak az Osram, a többi cég viszonylag kevés számú alkalmazottat foglalkoztat. A rendszerváltozás után a városban megjelentek a nagyáruházak, melyek közül a városban jelen van a Tesco, Lidl, Kaufland, Jednota és Billa.
Jelentősebb cégek
- Novofruct SK a.s. – élelmiszeripar
- Pastorkalt a.s. – hűtéstechnika fejlesztése, gyártása és forgalmazása
- Plasted a.s. – műanyag ablakok gyártása, asztalos tevékenység
- Osram Slovakia a.s. – fényforrások gyártása és forgalmazása
- Ami s.r.o. – lámpák gyártása és forgalmazása
- Asn Metal s.r.o. – precíziós gépészeti gyártás
- Delta NZ Trans – áruforgalom és szállítmányozás
- Baltranz a.s. – szállítmányozás
- Orgeco s.r.o. – dekoratív világítástechnika
- Vunar Product a.s. – gépipar
- Kabelschlepp Systemtechnik s.r.o. – vezetékhordozók gyártása
- EleSvit s.r.o. – égőtestek gyártása és forgalmazása (az egykori Elektrosvit hagyományaira építve)
- Helios Lighting, s.r.o. – fényvetők, lámpatestek gyártása és forgalmazása
- Sventex s.r.o. – égőtest nagykereskedés
- Újkórház – 1982-ben épült a Tóth József utcában (ma Slovenská ulica). Tizenhárom emeletes épülete ma Egyetemi Kórházként működik és Dél-Szlovákia egyik legjobban felszerelt kórháza.
- Vasútállomás – Az új vasútállomást 1966-ban kezdték kialakítani, Fifík építész tervei szerint készült. 1971. május 22-én a közlekedési miniszter jelenlétében adták át ünnepélyesen a forgalomnak.
Alapiskolák
Az alapiskola a szlovákiai magyar szóhasználatban a magyarországi általános iskola megfelelője. A szó a szlovák základná škola tükörfordítása.
- Czuczor Gergely Alapiskola
- Dévényi Utcai Alapiskola (Devínska)
- Bethlen Gábor Utcai Alapiskola (Základná škola Gabriela Bethlena)
- Vár Utcai Alapiskola (Hradná)
- Hídi Alapiskola (Mostná)
- Rakparti Alapiskola (Nábrežná)
- Speciális Alapiskola
- Speciális Magánalapiskola
- Bernolák Antal Egyházi Alapiskola
- Az Egészségügyi Intézmény Mellett Működő Alapiskola
Középiskolák
- Pázmány Péter Gimnázium (magyar)[42]
- Gimnázium (szlovák)
- Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia
- Közgazdasági Szakközépiskola
- Egészségügyi Szakközépiskola
- Építészeti Szakközépiskola
- Kereskedelmi Szakközépiskola
- Közlekedési Szakközépiskola
Főiskolák
- Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett Kereskedelmi Kara
- Trencséni Alexander Dubček Egyetem kihelyezett Szociális-Gazdasági Kapcsolatok Kara
- Pozsonyi Közgazdasági és Közigazgatási Vezetőképző Főiskola kihelyezett képzése
- Pozsonyi Szt. Erzsébet Egészségügyi és Szociálismunkás Főiskola kihelyezett Gondozói kara
Szállók
- Arcadia panzió
- Epicure
- Hotel Grand
- Hubert panzió (Penzión Hubert)
- Korzó Szálló (Hotel Korzo)
- Panónia Szálló (ezelőtt Priemstav, Royal)
- Hotel Stardust
- Sporthotel (Športový hotel)
- Arcadia panzió
- Hotel Grand
- Hubert panzió
- Korzó Szálló
- Panónia Szálló
(ezelőtt Priemstav, Royal) - Hotel Stardust
- Sporthotel