Ausztria császára
az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia örökös uralkodója / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ausztria császára vagy az osztrák császár (németül: Kaiser von Österreich) a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója volt. Az címet 1804-ben, Ausztria örökös Osztrák Császársággá alakításakor vette föl Habsburg–Lotaringiai II. Ferenc, az utolsó német-római császár, aki I. Ferenc néven lett Ausztria első császára, köznyelven az első osztrák császár. Az államjogi aktus célja az volt, hogy Ferenc azonos szintű uralkodóként léphessen fel az újonnan keletkezett Francia császárság uralkodójával, I. Napóleonnal szemben. Ausztriát és a Habsburg-ház Ausztriával egybefüggő birtokait 1867-ig Habsburg Monarchiának vagy Habsburg Birodalomnak is nevezték.
Ausztria császára (német: Kaiser von Österreich) | |
Ausztria címere (1915-ig) | |
I. Károly császár 1916. november 21. – 1918. november 11. | |
Adatok | |
Megszólítás | Ő császári felsége |
Első | I. Ferenc császár |
Utolsó | I. Károly császár |
Uralkodóház | Habsburg–Lotaringiai-ház |
Örökös | Koronaherceg |
Házastársa | Osztrák császárné |
Nyughely | Császári kripta, Bécs |
Rezidencia | Hofburg Schönbrunn |
Egyéb címek | Magyarország apostoli királya Csehország királya Horvátország királya teljes lista |
Regnálás kezdete | 1804. augusztus 11. |
Regnálás vége | 1918. november 11. |
Előd | Ausztria uralkodó főhercege |
Utód | Köztársasági elnök |
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:Emperors of Austria|Ausztria császára (német: Kaiser von Österreich)]] témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Ferenc, az első osztrák császár (II. Ferenc néven) a német-római császári címet is viselte 1806-ig, amikor – I. Napóleon francia császár követelésére – a Német-római Birodalom, és vele a német-római császári cím, hivatalosan („de jure”) is megszűntek. Ekkorra a Német-római Birodalom ténylegesen („de facto”) már nem létezett, mert Napóleon azt különálló királyságokra bontotta, amelyeknek élére saját rokonait vagy hozzá hű uralkodókat helyezett.
A magyar királyok – azaz Magyarország királyainak – névsora ebben a korban azonos az osztrák császárok névsorával. Csak az uralkodói sorszámok eltérőek, attól függően, hogy osztrák császárként, magyar vagy cseh királyként címezték az illető uralkodót.
Az 1867-es kiegyezéssel az Osztrák Császárság átalakult duális államszerkezetű perszonálunióvá. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik tagállama az Ausztriai Császárság (azaz a „Birodalmi Gyűlésben Képviselt Tartományok” vagy Ciszlajtánia), másik tagállama a Magyar Királyság (azaz a „Magyar Korona Országai”, vagy Transzlajtánia) voltak. A közös uralkodó (rövid formájú) címe „császár és király”-ra („Kaiser und König”) módosult. A közös állami dokumentumok, intézmények neve előtt emiatt állt a „császári és királyi” minősítés, rövidítve „cs. és kir”, németül „k. u. k.”.
Az Osztrák–Magyar Monarchia (németül: Österreich-Ungarn), és benne az Ausztriai (vagy Osztrák) Császárság 1918-ig állt fenn. Az első világháborút követő forradalmak után az első Osztrák Köztársaság (1918–1938) parlamentje kimondta a monarchia megszűnését, a Habsburg–Lotaringiai-család trónfosztását, az uralkodó család tagjainak örökös száműzetését, amelyet a második Osztrák Köztársaság (1945–) parlamentje csak az 1990-es években enyhített.