Péter Gábor
(1906–1993) magyar kommunista politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Péter Gábor (szül. Eisenberger Benjámin, Újfehértó, 1906. május 14.[1] – Budapest, 1993. január 23.) magyar kommunista politikus, az Államvédelmi Hatóság vezetője 1945 és 1953 között.
Péter Gábor | |
1949. április 25-én | |
Az Államvédelmi Hatóság 1. vezetője | |
Hivatali idő 1945 – 1953 | |
Elnök | Rákosi Mátyás |
Belügyminiszter | Rajk László Kádár János Zöld Sándor Házi Árpád Györe József |
Előd | új tisztség |
Utód | Piros László |
Születési név | Eisenberger Benjámin |
Született | 1906. május 14. Újfehértó |
Elhunyt | 1993. január 23. (86 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető (E-853. fülke) |
Párt | KMP, MKP, MDP |
Foglalkozás |
|
Péter Gábor aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Péter Gábor témájú médiaállományokat. |
Újfehértón született szegény zsidó családban, korán elhunyt apja szabó volt. Ő is szabónak tanult, inasévei után Budapestre költözött nővéréhez, itt került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Elkapta a tüdővészt és több évig betegeskedett; 1930-as felgyógyulása után minden idejét a mozgalmi munkára fordította. A bebörtönzött baloldaliakat segítő Vörös Segélynek dolgozott, illegális kommunista irodalmat terjesztett. Több alkalommal letartóztatták, kisebb börtönbüntetéseket kapott. 1933-ban bekerült a Vörös Segély, 1943-ban pedig a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőségébe.
A második világháború után Péter Gábort bízták meg a politikai rendőrség megszervezésével. Munkája eleinte a háborús bűnösök felkutatására, később a kommunista párt politikai ellenfeleinek kiiktatásra irányult. Szovjet minta alapján megszervezte a rendőrség Államvédelmi Osztályát (ÁVO), amely 1948-ban átalakult Államvédelmi Hatósággá (ÁVH). Rákosi Mátyás utasításai alapján Péter Gábor szervezte meg és vezényelte le a politikai ellenfelek és a társadalom megfélemlítését szolgáló koncepciós perek sorozatát, köztük korábbi főnökének, Rajk László belügyminiszternek a perét. Az általa vezetett szervezet megfélemlítéssel, veréssel, kínzással csikart ki vallomásokat a letartóztatottakból.
1953 januárjában egy szovjet mintára szervezett cionista kirakatper kapcsán Péter Gábort is letartóztatták. Sztálin halála után a per koncepciója átalakult, és a volt ÁVH-vezért hivatali visszaélésekért életfogytiglanra ítélték. Az 1956-os forradalom után ügyét újratárgyalták és 14 évet kapott. 1959 januárjában betegségére tekintettel kiszabadult. Egy textilipari vállalat könyvtárában kapott állást 1965-ös nyugdíjazásáig. 1993-as halálig visszavonultan élt, interjút csak nagyon ritkán adott.