Pap László (református lelkész, 1908–1983)
(1908–1983) magyar református lelkész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Pap László (Szentes, 1908. február 28. – Budapest, 1983. november 16.) Magyarországon korának egyik legjelentősebb egyházi embere volt. A református teológia professzora, a Budapesti Református Theológiai Akadémiának szinte teljes függetlenséget biztosító dékánja, a második világháború utolsó évében a Nemzetközi Vöröskereszt embermentő munkatársa, a háború után az egyházi újjáépítés vezetője, a Ráday Gyűjtemény főigazgatója, nemzetközi egyházi szervezetek vezetőségének tagja, rövid ideig magas egyházi tisztségek viselője.
Pap László | |
Magyarország – 20. század – | |
Élete | |
Született | 1908. február 28. Szentes |
Elhunyt | 1983. november 16. (75 évesen) Budapest |
Iskolái | Utrechti Egyetem (–1933, doktorátus) |
Pályafutása | |
Iskola/Irányzat | református teológia |
Fontosabb művei | Budapesti Református Theológiai Akadémia története |
Ez a szócikk az 1908-as születésű református lelkészről szól. Hasonló címmel lásd még: Papp László (egyértelműsítő lap). |
Néhány évi dunántúli szórványban végzett segédlelkészi szolgálat után végleg kirekesztik az egyház életéből. Magatartását mindig az egyházhoz való hűség - és nem a pártállamtól való félelem - határozta meg, ezért az 1956 után újra megerősödött hatalommal sem hajlandó még a legcsekélyebb kompromisszumra sem. Az államhatalom és az azt kiszolgáló egyházvezetőség ezt sohasem bocsátja meg: még a restauráció befejezése után sem kap új feladatot, sőt munkát sem. Hazájában és egyházában belső emigrációban tartják haláláig.
Ordass Lajos és Ravasz László mellett a magyar protestantizmus utolsó negyven esztendejének harmadik nagy példaadó egyénisége.