Pintér Jenő
(1881–1940) magyar irodalomtörténész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Pintér Jenő, születési nevén Pintér Jenő Pál (Cegléd, 1881. január 25. – Budapest, 1940. november 7.)[2][3] magyar irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1916), majd rendes (1928) tagja.
Gyors adatok
Pintér Jenő | |
Született | Pintér Jenő Pál 1881. január 25.[1] Cegléd |
Elhunyt | 1940. november 7. (59 évesen)[1] Budapest XII. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Reiner Vilma (h. 1905–1921) Battlay Borbála (h. 1921–1940) |
Foglalkozása | irodalomtörténész |
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1903) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pintér Jenő témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás
Beöthy Zsolt tanítványa, Császár Elemérrel együtt a hivatalos irodalomtudomány pozitivista képviselője a századelőn és a két világháború közt. Irodalomtörténetében az írók és költők összefoglaló életrajzának, s műveiknek részletes ismertetésére törekedett. Munkássága jelentős, a műveiben felhalmozott lexikális anyag ma is értékes. A szakmai közéletben is fontos szerepet töltött be. Fő műve a 8 kötetes A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés (1930–1941), amely máig az egyik legnagyobb, egyszerzős magyar nyelvű munka.