Bellarmin Szent Róbert
olasz jezsuita szerzetes, bíboros / From Wikipedia, the free encyclopedia
Bellarmin Róbert (teljes nevén olaszul: Roberto Francesco Romolo Bellarmino), katolikus nevén Bellarmin Szent Róbert (Montepulciano, Toszkána, 1542. október 4. – Róma, 1621. szeptember 17.) olasz jezsuita szerzetes, bíboros. Jelentős szerepet játszott az ellenreformáció idején. XI. Piusz pápa emelte az egyháztanítók sorába 1931-ben.
Gyors adatok
Bellarmin Szent Róbert | |
Roberto bíboros bíbornoki öltözetben | |
jezsuita szerzetes, bíboros, egyháztanító | |
Születése | |
1542. október 4. Montepulciano Toszkána | |
Halála | |
1621. szeptember 17. (78 évesen) Róma | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Boldoggá avatása | 1923. május 13., Róma Boldoggá avatta: XI. Piusz pápa |
Szentté avatása | 1930. június 29., Róma Szentté avatta: XI. Piusz pápa |
Sírhely | Sant'Ignazio Church |
Ünnepnapja | szeptember 17. |
Védőszentje ennek | egyházjognak, egyházjogászoknak, katekizmusnak, katekumeneknek (hitjelölteknek) |
Irodalmi munkássága | |
Fő művei | Disputationes |
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bbella.html bella.html Bellarmin Szent Róbert a Catholic Hierarchy-n] | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bellarmin Szent Róbert témájú médiaállományokat. |
Bezárás
Széles körben emlékeznek rá a Giordano Bruno elítélésében,[1][2] a Galilei perének ügyében és Fulgenzio Manfredi ferences prédikátor perében játszott szerepe miatt is.[3]