Salamon ibn Gavirol
From Wikipedia, the free encyclopedia
Salamon ibn Gavirol, középkori latin nevén Avicebron, teljes nevén Salamon ben Jehuda ibn Gabriol; héberül: שלמה בן יהודה אבן גבירול, Shelomo ben Yehuda ibn Gvirol; arabul: أبو أيوب سليمان بن يحيى بن جبيرول, Abu Ayyūb Suleiman ibn Yahya ibn Jabirūl), (Málaga, 1021 körül – Valencia, 1057 vagy 1069/1070[1]) középkori héber költő, filozófus. A 19. századi Heinrich Graetz, a zsidóság híres történetírója így jellemezte őt: „a század költői és filozófiai lángelméje, a zsidó Plato, kinek szaván sok szív melegedett fel, sok elme világosodott meg”.[2]
Gyors adatok
Salamon ibn Gavirol | |
Született | 1021 körül Málaga, Córdobai Kalifátus |
Elhunyt | 1057 vagy 1069/1070 körül (36 vagy 48–49 évesen) Valencia, Valenciai Emirátus |
Állampolgársága | Córdobai Kalifátus |
Foglalkozása | |
Filozófusi pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Zsidó filozófia – Középkori filozófia – | |
Iskola/Irányzat | zsidó filozófia, zsidó törvény, zsidó etika |
Akikre hatott | Roger Bacon, Duns Scotus, Giordano Bruno |
Akik hatottak rá | Talmud, Újplatonizmus |
Fontosabb művei | A lélek hajlamainak nemesítése Fons vitae ('Az élet forrása') |
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon ibn Gavirol témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás