Santa Maria di Nazareth (Velence)

A Santa Maria di Nazareth vagy Santa Maria degli Scalzi a mezítlábas karmeliták temploma az olaszországi Velencében.

Santa Maria di Nazareth
Vallás	római katolikus egyház
Egyházmegye	Velencei patriarkátus
Építési adatok
Építése	1672
Stílus	itáliai barokk építészet
Tervezője	Baldassare Longhena Giuseppe Sardi
Település	Velence
Elhelyezkedése
Santa Maria di Nazareth Pozíció Velence (Olaszország) térképén
é. sz. 45° 26′ 29″, k. h. 12° 19′ 20″45.44128, 12.32221
A Santa Maria di Nazareth weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Maria di Nazareth témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

A karmelita rend tagjai 1633-ban érkeztek a városba, majd egy nagy területet vásároltak a Canal Grande mellett. Erre a területre építették fel a Nazareti Szűz Mária templomot, amelyet egy, a közeli Lazzaretto Vecchio sziget templomából származó csodatévőnek tartott Szűz Mária-képnek szenteltek. A rend 1654-ben Baldassare Longhenát bízta meg a templom átépítésével és bővítésével. A templom építése harmincöt évig tartott, felszentelésére 1705-ben került sor. Longhena 1682-ben bekövetkezett halála után a templom belsejének díszítését a laikus karmelita szerzetes Giuseppe Pozzo, a homlokzat kialakítását Giuseppe Sardi felügyelte tovább.

Leírása

Carrarai márványból készült homlokzata a velencei barokk építészet egyik legkiegyensúlyozottabb példája. A homlokzat kétszintes, a szoborfülkéket kettős korinthoszi oszlopok választják el egymástól. A fülkékben elhelyezett szobrokat Bernardino Falcone készítette. A homlokzat tetejét nagyméretű, háromszög alakú timpanon zárja le. A templom belseje egyhajós, egymásba nyíló egymásba nyíló oldalkápolnákkal. A középső kápolnák kiemelkednek a templom oldalának síkjából, egyfajta kereszthajóként funkcionálnak, így az épület alaprajza majdnem görög kereszt alakú. A falakat színes márványlapokkal borították, egyes helyeken aranyozással díszítették. A megemelt és kupolával borított szentélyt egy monumentális boltíven keresztül lehet megközelíteni.

A főoltár Giovanni Pozzo tervei alapján készült, legfőbb jellegzetessége nyolc színes csavart oszlopa. Az oltár mellett kétoldalt Szent Teréz és Keresztes Szent János szobrait helyezték el, mindkettő Bernardo Falcone munkája. A templom legértékesebb műkincse Tiepolo festménye a "Mária házának Loretóba repítése" az első világháború alatt 1915-ben egy bombatalálat miatt megsemmisült, néhány megmaradt töredékét jelenleg a Gallerie dell’Accademia képtárban örzik. A helyreállított mennyezetre Ettore Tito freskója került. Tiepolo két másik műve túlélte a pusztítást, a bal oldali első kápolnában a „Jézus a Gecsemáné kertben” a jobb oldali második kápolnában Szent Teréz című műve látható. A bal oldali második kápolnában állították fel az 1797 májusában elhunyt Ludovico Manin, emlékművét aki Velence utolsó dózséja volt 1789 és 1797 között.

• 
  A templom belseje egy 1882 előtt készült fényképen
• 
  A homlokzat részlete
• 
  Szent Teréz Heinrich Meyring
• 
  A templom és környéke Canaletto festményén

Források

• Alessandra Boccato: Chiese di Venezia, Arsenale editrice, Venezia, 1998, ISBN 88-7743-197-0
• Fajth Tibor: Velence, Panoráma Kiadó, Budapest, 1970

• Olaszország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap